A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák sorozatunk következő epizódjában Fülesd futballtörténelmében mélyedt el állandó vendégtollnokunk, Borbély Balázs.

Kicsit megint hazabeszélek, mert nagyapám ott született, onnan tántorgott ki „Ámerikába” 1914-ben, majd jött haza mintegy másfél évtized múlva. Ennyit a személyes kötődésről, ami amúgy jóval több egy mondatnál, de most a „rugósdi” fülesdi történelmére emlékezek.

Csukafejes döntött

Fülesd futballjának születéséről nem tudunk sokkal többet, mint Attila király sírjának helyéről. Azt azonban tudjuk, Márton László egykori futballista és polgármester jóvoltából, hogy a fülesdi foci legendás „csinálói” Tóth Béla, Bartha Károly, Varga Lajos és Fülep László. Sajnos, már egyikük sem él. Nem a megnyert bajnoki címekről, kupagyőzelmekről, trófeákról szólt a fülesdi futballtörténelem, hanem az összetartó közösségről meg a barátságról. Volt olyan eset például, hogy Tóth Béla bácsi elment Papp Pista helyett dolgozni, hogy az pályára tudjon lépni a fülesdi csapatban.

Egy-egy meccs ünnep volt, a falu apraja-nagyja ott volt a pályán, vagy annak környékén. A nyári szünetekben, meg a villámtornákon, alkalmi kupákon vitézkedtek rendszeresen a környék futballcsapatai. A 70-es években rendszeresen megrendezték a nyári „holtszezonban” a Dékán Kupát, amelyet Dékán István sportvezető emlékére rendeztek. Egy alkalommal éppen Fülesd nyerte ezt a kupát, mégpedig éppen a magasabban jegyzett Vámosoroszit legyőzve a döntőben, ráadásul hol máshol, mint Vámosorosziban. A döntőt Márton László csukafejese döntötte el, a legjobb kapus Nagy Károly, a gólkirály Fecske Miklós lett.

Értő fülekre találó fülesdiek

Fülep Lászlónak szintén van mire emlékeznie. László jelenleg Gasztronómia lovagja, nagyon príma éttermet vezet, ezt tapasztalatból mondhatom. Valamikor ő is terelgette a pöttyöst az ősgyepen. Édesapja, idősebb Fülep László volt sokáig a fülesdi foci lelke, szervezője. Az idősebb Fülep pesti tanulóévei alatt a Fradi-pályán pallérozódott, ki tudja, mi lett volna, ha nem jön haza. Sosem tudjuk meg. A rendszerváltás után újra megszervezték a futballcsapatot Fülesden, ami a nyolcvanas években átmenetileg kicsit megpihent.

A fülesdi sporttelep a falu végén található, vele szemben állt a TSZ telep. Öltözőnek sokáig azt az épületet vették igénybe, amelyet valamikor inszeminálásra használtak. Nem a termékenység varázslás miatt, hanem azért, mert nem volt más. Aztán amikor eladták a telepet inszemináló öltözőstül, mindenestül, akkor Fülep László egyenesen a „megyéig” ment és ott értő fülekre talált. A 90-es évek végére felépült az öltöző.

Ha nincs a kiállítás…

A csapat a kilencvenes években, meg az új évezred első éveiben folyamatos résztvevője volt a fehérgyarmati körzeti másodosztálynak, majd a megyei negyedosztálynak. Voltak sikeresebb és kevéssé sikerült szezonok, László egyik nagy eredményként egy Nagyszekeres elleni osztályozót említ. Egy gólon múlt, hogy akkor nem Fülesd váltott osztályt. Talán, ha Botos Viktort nem állítják ki…

A csapat magját mindig helyiek (vagy helyi kötődésűek) alkották, de „idegenlégiósok” mindig játszottak itt. A valamikor a Videoton által csábított Kereszti Lajos már túl volt az ötödik ikszen, amikor itt terelgette a csikócsapatot két fiával egyetemben. Aztán jöttek a már máshol is megénekelt problémák: érdektelenség, fegyelmezetlenség, emberhiány és a többi. Lassan már egyre inkább teherré vált a működtetés a szervezőknek, a játékosok elfogytak, a fülesdi foci lángja elhalványult, majd egyszer csak ellobbant. A pálya köré nyárfákat ültettek, hogy majd árnyékot adjon sportolóknak, nézőknek egyaránt. A fák megnőttek, a csapat megszűnt. Pár nappal ezelőtt arról értesültem, hogy talán újra lesz foci Fülesden. Ahogy mondani szokás, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták. Szívből kívánom, hogy, ha már megnőttek azok a nyárfák, akkor legyen végre haszna az árnyékuknak!

Borbély Balázs