Alighanem új futball- és futsalkorszak kezdődik Csengerben – immár Szilágyi Sándor nélkül. A mindkét fronton edzőként ténykedő, no meg sok egyéb feladatot ellátó szakvezetőnek ugyanis szent elhatározása, hogy végleg kiszáll a felnőttfutballból, no meg hasonló elhatározásra jutott a másik „műfajjal” kapcsolatban is.

Szilágyi Sándor megy vissza a saját világába – az utánpótlás területére Fotó: Kákos Dávid

Bár Szilágyi Sándor többször megpendítette, hogy háttrébe vonul, a jelek szerint ezúttal tényleg nincs visszaút! Ehhez adalék, maradva szigorúan a futballnál: a megyei első osztályú együttes – bár a zárófordulóig éltette a reményt – a Fehérgyarmat elleni hazai fellépés elbukásával menthetetlenül kipottyant.

Nincs értelmes magyarázat

– Eleve csak az utolsó öt mérkőzésre vállaltam az edzői munkát – mélyedt a részletekbe Szilágyi Sándor, aki Csík Tibor menesztését követően ült a csengeri kispadra. – Nagyon bíztam benne, hogy egy kicsit fel tudom rázni a csapatot, de gyorsan szembesültem azzal, amit eddig is tudtunk: az igazán fontos mérkőzéseken valamiért a csapat nem tudja átlépni saját árnyékát és rendre elbukik. Ezt tapasztalhattuk a két legnagyobb rivális, a Mátészalka, majd a Gyulaháza elleni meccseken. Sokat beszélgettünk erről, de sem a játékosok, sem a vezetőség nem tudott értelmes magyarázatot adni erre az érthetetlen történésre. A két elveszett kiesési rangadó után minden mindegy alapon mentünk neki a Balkány, majd a Nagyecsed elleni mérkőzésnek, amelyeken kifejezetten jó játékkal szereztünk meglepetést, így az utolsó fordulóra saját kezünkbe került a sorsunk.

Csődöt mondtak

–  Elérhető közelségbe került a cél teljesítése, a bennmaradás kiharcolása, de a szomszédvári rangadón a csapat sokadszor bizonyította: a döntő pillanatokban nem tud felnőni a feladathoz, az előző tizenegy fordulóban összesen négy pontot szerző, ezer sebből vérző Fehérgyarmattal szemben ismét csődöt mondott. Így számomra nem maradt más, minthogy gratuláljak Siti Ferencnek és csapatának a megérdemelt győzelemhez. Összességében elmondható, hogy az a csapat, amely hazai pályán csupán három győzelmet tud aratni, és hat tizenegyest hagy ki döntő szituációban, valamint minden közvetlen riválisától kikap, annak nem lehet más a sorsa, csak a kiesés.

Tudja a dolgát…

– Nem magyarázkodásnak szánom, de Csík Tibor, majd az én irányításom közben az amúgy sem veretes keretünket több megpróbáltatás is érte. Meghatározó játkosok dőltek ki a sorból: csapatkapitány és az együttes lelke, Balogh Árpi, akárcsak fiatal reménységünk, Lengyel Marci egész tavaszra kidőlt. Pankotai István, Bodó Richárd és Gaál Krisztián is hosszabb időre hiányzott, ráadásul a tavaly igazolt gólvágónk, Kövesligeti László is eltűnt az idény második felére. Ennyi gondot és problémát egy nálunk jobb csapat sem biztos, hogy elbírna, mindemellett nekem is be kell látnom, hogy a kettős terhelés (megye egy, NB II-es futsal), ebben az osztályban bővebb játékoskeretet igényel. Sajnálom, hogy nem tudtunk megfelelni a szurkolói elvárásoknak, természetesen tudom a dolgom, edzőként és vezetőként is megyek vissza az én világomba – az utánpótlás területére. Ezúttal nincs visszaút!  Ugyanakkor sok sikert kívánok az utódaimnak!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..