A Nyírkarász egy percig sem nyughatott, végig nyakán csüngtek a riválisok. De így még édesebb a siker: a megyei másodosztályú futballcsapat megcsinálta: bajnok lett a Nyírerdő csoportban!

Telt múlt az idő, és csak nem fogytak a riválisok. Régen tapasztalt harc bontakozott ki, az aranycsatában egészen a tavaszi hajráig öt együttes „gyilkolta egymást”. Az utolsó fordulóra lemorzsolódtak a riválisok – a Dombrád kivételével. Így a Karásznak a zárókörben is meg kellett védeni minimális, egy pontnyi előnyét a Tisza-parti brigáddal szemben, ami a Gergelyiugornya legyűrésével (2–0) megvalósult. Majd a Tóth-legénység vasárnap este átadhatta magát az önfeledt ünneplésnek.

Akiket nem érhetett meglepetés

– Két éve, mikor kinevezett a polgármester úr, úgy vállaltam el a felnőttcsapat irányítását, hogy az akkor rendelkezésre álló alapemberekre plusz helyi erőkre építjük a jövőt – bocsátkozott mélyebb elemzésbe Tóth Tibor, a Nyírkarász edzője. –  Ezért hazahoztuk az Ujj testvéreket és Horváth Józsefet, emellett az ifiből emeltünk ki játékosokat. Tudtuk, időre lesz szükség, amíg valóban összeállunk, hozzáteszem, az előző szezonban az első négy hely valamelyikének megszerzése volt a cél. Sajnos, télen családi gondok miatt fel kellett, hogy álljak a kispadról, de még előtte Lovas Istvánnal meg tudtam egyezni, hogy a mi csapatunkat erősítse. Jött a nyár, rendeződtek a problémáim, visszakerültem az együttes élére. Első dolgom az volt, hogy olyanokat igazoljak, akik ismerik a közeget és nem éri(k) őket meglepetések. Így került vissza Csuka György, az öcsém, Tóth Gábor, valamint Kiss Ákos.

Az erő velük volt

És Tóth Tibor belevágott abba a munkába, aminek ekkor még csak remélhette, hogy learathatja majd gyümölcsét.

– Az első edzésen volt egy komoly beszélgetésünk a csapat és polgármester úr között, a cél nem változott, de azért mi úgy gondoltuk, az elmúlt éveket tekintve illik a dobogón végezni. Tizenegy hazai és nyolc „idegen” játékossal indultunk el, akik közül Jávor Pál és Varga József szinte már helyinek számít. Az ősszel meg akadozott a gépezet, de már látszott a csapat ereje, sokszor lenyilatkoztak az edzőkollégák, hogy mi játsszuk a legszebb focit ebben az osztályban, ami azonban még nem hozott komoly eredményt, így a negyedik helyen teleltünk. Ezt nem fogtuk fel tragédiaként, hiába volt hét pont hátrányunk az akkori listavezetővel szemben. Télen csatlakozott hozzánk Bombera Mihály, ami jó döntésnek bizonyult, továbbá érkezett még egy fiatal, nagyon lelkes srác, Juhasz Jácint. Miután a keret teljes lett, kemény munkába kezdtünk, ehhez adottak voltak a körülmények. Ekkor három edzés és egy felkészülési mérkőzés szerepelt a heti programban, miközben sikerül az erőnlétet is a helyére tenni, ami, ha nehezen is, de kitartott a végéig. Mert mindenki dolgozik vagy tanul, a bajnoki rendszerben csökkenteni kellett az edzések számát.

Tizenöt év után…

A Nyírkarász veretlen maradt az idény második felében, ezzel megágyazott a végső diadalnak.

– Parádés tavaszt sikerült produkálni: tizenkét győzelem és három döntetlen a mérlegünk, ebben akadtak nagyon jó és kevésbé jó periódusok, de mindig volt a csapatban egy-egy olyan játékos, aki átlendített minket a kritikus helyzetekben. Lovas István a fontos góljaival, Varga József pedig a gólkirályi cím megszerzésével külön pluszt adott nekünk. Az utolsó két meccsen már érződött a tét nagysága a fiúkon, no meg rajtam is. Bár nem szép játékkal, viszont eredményesen tudtunk zárni, ennek köszönhetően sikerült elérnünk a bajnoki címet, ami tizenöt év után valósult meg újra, igaz akkor megye egyben volt a csapat, amelynek akkor is tagja volt Horváth József, Rákóczi László és jómagam. Ezúton is szeretnénk megköszönni polgármester úr segítségét, mivel bármennyire is hihetetlen, ő volt az egyedüli támogatónk! Szeretnénk továbbá köszönetet mondani mindazoknak, akik egy kicsit is segítettek bennünket, szurkolóinknak, rendezőinknek, és persze, nagyon köszönöm a játékosok hozzáállását, mivel egy igazi család lettünk. Hálás vagyok drága feleségemnek a sok-sok türeleméért. Hogy hol folytatjuk? Két heten belül eldől, mindenesetre a játékosok pozitívan állnak az osztályváltáshoz.