A bajnoki hajrában elfogytak az ibrányi kapusok, de ha minden kötél szakad, akkor is van megoldás – Vattai Pál. Aki negyvennyolc évesen jött, látott, no meg védett, a megyei első osztályú futballcsapat pedig győzött (3–2). Méghozzá nem egy limonádé meccsen, a Mátészalka elleni bajnoki tétje nem volt babapiskóta.

Vattai Pál beugrása meglehetősen eredményesnek bizonyult Fotó: Kulcsár Béla

Félegyházi Viktor a Kisvárda II. ellen rendezett összecsapáson szenvedett súlyos térdsérülést. A másik portás, Tóth Norbert korábban kiesett, őt sérvműtét parancsolta le ideiglenesen a pályáról. Még jó, hogy „kéznél” volt Vattai Pál, aki bár hivatalosan 2013 nyarán visszavonult, legalábbis a megye egyes karrierjét lezárta – alacsonyabb nívón tovább tornázott a kapuban. Jelen esetben a harmadosztályban érdekelt Ibrány II. keretéből hívták vissza a nagycsapathoz.

– Beugrottam, mert ilyen ibrányi múlttal kötelességemnek éreztem, hogy segítsek – szögezte le Vattai Pál. –  Sajnálatos, hogy a két kapus éppen akkor sérült volt, sőt, az utolsó utáni pillanatig úgy volt, hogy az utolsó fordulóban a Nagyhalász ellen is én védek, na az tényleg életem meccse lett volna.

Naná, hisz Vattai Pál tizenhárom évet húzott le Ibrányban, nyolcat Nagyhalászban, kettőt Nagykállóban. Mindeközben tagja volt az amatőr válogatottnak, pályafutását halászi színekben fejezte be. Az lett volna az igazi csavar, ha a megyei „El Clásicón” is ő áll az ibrányi kapuban. Végül a felépült Tóth Norbert állt a gólvonal elé, az Ibrány pedig idegenben nyert, másodikként zárva a bajnokságot.

– Nem volt bennem semmi izgalom a Szalka elleni meccsen. Formában vagyok, a megye háromban úgy gondolom, nem lehet rám panasz, emellett a városi kispályás bajnokságban védek, mondhatni ott pótolom edzésmunkát. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer visszatérek a megye egybe, akár egy mérkőzésre is. Igaz, nem vagyok a megye egyes ibrányi keret tagja, ez a rövid szereplés véletlenszerű dolog volt, de ha már így alakult, elég jól jöttem ki belőle. A megye hármas csapattal bronzérmezt szereztem, a „nagyokkal” ezüstöt, mivel a kispadon ültem a Megyei Kupa-döntőn, még kupaaranyam is van. Bezsebeltem mindent, így hirtelen. Hajrá, Ibrány, mindörökké!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..