A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák sorozatunk következő epizódjában Szamosújlakra kalandoztunk el, ezúttal Tukacs László jóvoltából, akinek írása megidézi a veretes múltat és a szomorú jelent.

Letűnt korszak mementója a szamosújlaki pálya Tukacs László Fotó: Bezzegh István

A Szamosújlaki TSZ SE, majd Szamosújlak SE 2001/02-es szezonban tűnt el a szatmári focitérképről. Mikor felkerestem az elárvult, és immáron nagyon lerobbant pályát, megláttam az öltöző romjait, a sírás fojtogatott… Mivé lett az egykor élettel telt sportpálya! Most akár egy szovjet háborús filmet lehetne itt forgatni a német visszavonulás utáni romokat bemutatva…

Az Újpestnek is adtak játékost!

Holott Szamosújlak sokáig „veretes” tagja volt az akkoriban bomba erős járási első osztálynak. Sokan – jómagam is – esküvel vallják, színvonalát erősebb volt a mostani megye kettőnél, a nézőszámról nem is beszélve. Mennyire jó alany volt a szamosújlaki, mi sem árulkodik annál jobban, hogy az általam nagyon kedvelt Újpesti Dózsához is került innen játékos, nem is egy, hanem kettő! Bíró László a „Dózsa II.-ig”, Bíró Antal viszont az újpesti első csapatig vitte, ami nem volt „piskóta” 1975-ben, mert akkortájt nagycsapat volt Újpesten!

Két év után Bíró Antal a Salgótarjáni Bányászhoz, majd a Kaposvári Rákóczihoz került. Játszott Ausztriában is, jelenleg ott él. Ha netán véletlenül eljutnak hozzá e sorok, üdvözlöm a messzi Szatmárból, mint Újpest-fanatikus! Simai Sanyi barátom, a művésznevén „Kolesz” tájékoztatott még arról is, hogy egyszer az Újpest járt Szamosújlakon, meccset nem játszott ugyan, edzést tartott a Szamos-töltésén. Nem volt egyszerű le-fel rohangálni… Igaz, abban az időben még idehaza is felkészültek az NB I-es csapataink, és volt látványos játék, néző, eredmény, míg manapság a törökországi, no meg egyéb flancos felkészülések után a „szakértők” magyarázkodását hallhatjuk leginkább…

Soha nem lesz már csapat

De inkább térjünk vissza Szamosújlakhoz! Hazai pályán félelmetes, elszánt gárda fogadta az ellenfeleket, és népes, hangos szurkolótábor. A szomszédos településekkel voltak ádáz csaták: Cégénydányád, Gyügye, de az igazi a Szamossályival volt. A két csapat helyezésétől függetlenül ezek a derbik mindig „négyesélyesek” voltak: 1, x, 2, vagy félbeszakad… Ha nagyon szigorúan és hivatalosan vesszük, Gyügyével mindig idegenben játszottak, ugyanis az újlaki pálya már Gyügye területére esik, mint megtudtam Bíró Barnus barátomtól, aki szintén segített elmélyülni a Szamosújlaki TSZ SE veretes múltjában. A játékosok zömét hazai mag adta, a Virágh, Simai, Kincs, Bíró, Kiss, Pályi-családok fiai adták a tehetségeket. Remélem, nem hagytam ki valamelyik népesebb klánt, mert akkor fekete pontot kapnék… A közeli Fehérgyarmatról is kerültek ide a jóbarátok közül nem csupán focizni, de támogatni is a csapatot.

Bíró János bácsi, nyugodjon békében, sokáig vezette az egyesületet, élt-halt érte! Mint idős barátomat, Újpest-szurkoló társamat, elhivatott sportvezetőt nagyon kedveltem. Sokan mondtuk, hogy az ő halála után igazából már nem tudott lábra kapni a Szamosújlaki SE. Több-kevesebb ideig vezették még a gárdát: Józsa László, Szabó István, Bíró Zoltán. Harmadik hírforrásom, Varga „Papen” Zoltán, ő manapság még játékvezető, a közelmúltban is biztatta egy-két vállalkozó, hogy próbálja meg feléleszteni a régi csapatot, de nem vállalta, mert alig van már a településen fiatal. Kolesz barátomtól is megkérdeztem: lesz-e még csapat Újlakon? Gondolkodás nélkül, de szomorúan mondta, hogy itt már soha…

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..