A Fehérgyarmat az utolsó pillanatban kihúzta fejét a húrokból: a megyei első osztályú futballcsapat a Csenger elleni szatmári, egyben kiesési rangadó megnyerésével (3–4) biztosította a bennmaradást.
A veszélyzóna közvetlen közelében lavírozó gyarmatiak számára a döntetlen is elegendő lett volna a megkapaszkodáshoz, de igyekeztek semmit nem bízni a véletlenre. A 81. percben már 4–1-re vezettek, a hajrában kozmetikázott a különbségen a búcsúzni kényszerült Csenger. A Siti-legénység végül a vonal felett, a tizenharmadik helyen zárt, ami legalábbis jelen állás szerint „élvonalbeli” folytatást garantál.
– Amit a télen nyilatkoztam, bekövetkezett, az utóbbi fél év volt a legnehezebb, amióta egyáltalán edzősködöm – nyomatékosította Siti Ferenc, a Fehérgyarmat trénere, aki idestova öt éve esztendeje irányítja az együttest. – Papíron megmenekültünk, ugyanakkor csak a vak nem látja, hogy valamit változtatni kell, mert évek óta vékony jégen táncolunk, márpedig a város és a térség megérdemli a minőségi futballt. Hozzátenném, az utolsó mérkőzés előtt annyi üzenetet, telefonhívást kaptam Fehérgyarmatról, Milotáról, Tisztaberekről, Vásárosnaményból, sőt, olyan emberektől, akik szerintem régóta nem is járnak meccsre, ami megerősített abban, hogy érdemes ezért a közegért tenni. Mindemellett azzal is szembesültem, hogy meglepően sok ellendrukkerünk van a megyében! Tudjuk, mire lenne szükség, viszont a további közös történethez néhány feltételnek teljesülni kell, úgy az elnökség, miként én részemről is. Egy idős kollégám mondta egyszer, akkor leszel igazán jó edző, amennyiben kiesel egy csapattal, vagy elküldenek valahonnan. Még nem tudom, melyik variáció vonatkozik rám…
