Lukács Tibor, a Nyírgyulaj edzője a Nagyecsed ellen hazai pályán elvesztett (0–2), bajnoki döntőnek beillő összecsapás után már megpendítette: „Én tudom a kötelességemet, remélem, ezt pár játékos is így gondolja…”

Lukács Tibor (jobb szélen) immár tizenegy évet húzott le a nyírgyulaji kispadon Fotó: Bodnár Barbara

A negyedik helyen záró megyei első osztályú gyulaji futballcsapat trénere egyértelműen fogalmazott: a szezon előtt a dobogóra való felkapaszkodást, az éremszerzést jelölték meg tervként, erről lecsúsztak, ilyenkor vállalni kell a felelősséget.

– Ahogy a szombati mérkőzés után nyilatkoztam, volt egy cél, amit nem sikerült megvalósítani, ilyenkor pedig elkerülhetetlen néhány dolog – fejtegette Lukács Tibor, aki idestova tizenegy éve irányítja a Nyírgyulajt, ebben a tekintetben rekorder a megyei „élvonalban”. – Azóta aludtam rá hármat, a véleményem pedig nem változott: felajánlottam a vezetőségnek, ha úgy gondolják, hogy mással képzelik a folytatást, akkor én ennek nem leszek az akadálya.

Hogy miért nem tudtunk elérni célt? Erre Lukács Tibor konkrét magyarázattal szolgált.

– Ennek igazából három oka van: az első, hogy az őszi szereplésünk hagyott némi kívánni valót maga után. Másodsorban a hazai pályán elhullajtott pontok, a harmadrészt, hogy az első hat helyezett elleni rangadókon nyújtott teljesítmény finoman szólva mérsékelt volt: az érintett tíz mérkőzésen a megszerezhető harminc pontból hetet gyűjtöttünk be, innentől nincs miről beszélni. Emellett fájó és ez korábban nem volt jellemző ránk: akaratban is többször felülmúltak minket, ami azért elfogadhatatlan számomra, mivel a háttér teljesen rendezett.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .