Alig több mint egy hete a pokol legmélyebb bugyrait járta meg a Nagyecsed, amely listavezetőként – hazai pályán – csúnyán elhasalt a Csenger ellen. Holott már akkor féllábbal bajnok lehetett volna a megyei első osztályú szatmári brigád. De, ami késik, nem múlik, a nyírgyulaji rangadó megnyerésével (0–2) mennybe ment az Ádámszki-legényég.

A pályán kezdődött és talán még most is tart a nagyecsedi örömünnep Fotó: Bodnár Barbara

Igaz, ami igaz, a nehezebb utat választotta az Ecsed, amikor az utolsó fordulóra hagyta a döntést. Immár nem csupán győzni szükségeltetett az ugyancsak az elitbe tartozó, a tabellán negyedik Gyulaj otthonában, mindemellett a szintén esélyleső Nagyhalász bukásáért is „imádkozni” kellett.

Maga volt a tökély, ahogy a zárókör alakult a Nagyecsed számára.  Mindjárt a második percben vezetést szerzett a gyulaji katlanban, kisvártatva emberelőnybe került, majd a második félidő elején – a duplázó „Mutu, vagyis Marinas – jóvoltából letutizta a sikert. Ami akkor nemesedett fényes diadallá, midőn az Ibrány elpáholta a Halászt. Kezdődhetett a szatmári örömünnep, ami talán még most is tart, vagy folytatódik még napokig. Mert aki csak kicsit is ismeri ezt a társulatot, annak nincs kétsége, Homann Richárdék nagyon tudnak mulatni, most pedig tényleg van miért – bajnok lett az Ecsed! Miként 2007-ben, majd négy évvel később az NB III. Tisza-csoportban vitte el a pálmát. Utóbb  – egy év Canossa-járást követően – a megye kettő Kelet-Magyarország csoportban is befigyelt egy bajnoki cím.

– A szombat esti Piramis koncert előtt polgármester úr köszöntötte a csapatot, aztán volt ereszd el a hajam, nem kicsit jeligével – szolgált a buli publikus pillanatival Ádámszki Róbert, a Nagyecsed játékos-edzője. – Nem szeretnék már a múlttal foglalkozni, egyszerűen szeretnénk kiélvezni a megérdemelt sikert. Amit a csapat tavasszal nyújtott, az minden elismerést megérdemel, különösen, hogy szerintem erőn felül teljesített. Tizenhárom meccset vívtunk meg veretlenül, miközben gyakorlatilag tizenegy-tizenkét ember csinálta végig a szezont. Nem panaszkodtunk soha, igaz, annyi szerencsénk volt, hogy amikor egy ember kidőlt, egy másik éppen akkor visszatért. A másik nagy erősségünk az volt, hogy nem egy-két emberre épült a csapat, valaki mindig tudott rántani a szekeren.

Hosszú a stáblista, amelynek tagjai hozzájárultak, hogy az Ecsed csúcsra járatva futballozhasson. No meg Ádámszki Róbert is szóvá tette, hogy ritka rázós csatában kerekedtek felül.

–  Megmondom őszintén, focizom vagy nyolcszáz éve, de hasonlóan kiélezett befejezésre nem emlékszem. Az utolsó forduló előtt négy csapat küzdött a bajnoki címért, ami nem az ölünkbe hullt, nagyon meg kellett dolgozni érte. A siker másik kulcsa, ami ránk igazán jellemző, hogy igazi családként működik az egyesület, a szurkolókkal például olyan a kapcsolat, mintha ők is játékosai lennének a csapatnak! Na és ki ne felejtsem, Piroskát, Magdikát, a két Csillukát, akik minden jóval ellátnak minket, tömik a gyomunkat, Nyíregyházi Csillukának pedig utólag boldog születésnapot kívánunk! Hálás köszönet a jobbkezemnek, aki évek óta támogat mindenben, ezért nagy elismerés illeti Homann Richárdot. Tengyel Zoltánt ugyancsak meg kell említeni, ő a kritikus pillanatban is kiállt mellettünk. Külön meg szeretném köszönni minden játékos hozzáállását, nélkülük ez a siker nem valósulhatott volna meg!

Kovács Lajos, Nagyecsed polgármestere köszönti a bajnokcsapatot (videó: Tengyel Eszter)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .