A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák sorozatunk következő epizódjában a kömörői futballkrónikában mélyedt el szatmári labdarúgás avatott szakértője, emblematikus alakja, Tukacs László.
A Kömörő SE ma már lerobbant pályáját Szim János barátom fotózta le, aki maga is játszott a csapatban, félelmetes szabadrúgásait rettegték az ellenfelek. Ma már az asztalitenisznek hódol, nagyszerű játékos ott is, mint a focipályán volt. Tőle kaptam ezt az Ady Endre idézetet, mikor elküldte az elárvult kömörői focipálya fotóit: „Elvadult tájon gázolok, Ős buja földön dudva muhar”. Akár mottó is lehetne…
Már nem sikerült a talpra állás
Kömörőben 15 éve szűnt meg a focipat. Rendszeresen ingázott a járási, majd körzeti első- és másodosztály között. Kemény, de sportszerű mérkőzéseket játszottak, ide sem nyerni jártak az ellenfelek. Ha pedig Szim Jani odaállt a 11-eshez, hát akár kiállhatott a kapus. Ellenfélként négy csapattal is jártam ott: a Tiszakóród, a Milota, a Tiszacsécse és Túristvándi színeiben játszottam ott hosszú pályafutásom során, de bizony mindig fel kellett kötni a lenge magyart.
Amikor a Szim János, Szarka Albert, Farka József, Juhász András „nagy generáció” letette a lantot, még volt egy fellángolás, aztán a körzeti első osztályból történt kiesés után már nem sikerült az ismételt talpraállás. Még ’99-ben is emlékszem egy Kömörő–Túristvándi összecsapásra, amelyre Istvándiból tizenhárom személygépkocsi és egy busz indult. Vendégként 4–2-re nyertünk, mentőt is kellett hívni, egy játékosunk karját törte. Ma néhány NB I-es meccsen örülnének ennyi nézőnek…
Elárvult a pálya
Meg kell említenem az szívszorítóan fiatalon elhunyt Idrányi Balázst, aki sokáig éltette a kömörői focit. Ma árva és szomorú a sok nagy csatát megélt pálya. Mikor a fotókat nézem eszembe jut, hová rúgtam a 11-est, mikor játszottuk a havas kupameccset. Emlékezetes, mert akkor jobbal lőttem egy gólt, amivel csak támaszkodni szoktam. Bár esélyesebbek voltunk, de Kömörő nagyon szorított. Lesz-e foci ebben a szép, erdő övezte szatmári falucskában? Nem hiszem…
Pedig tehetségekben nincs hiány, csak Somogyi Laci barátom fiai öten már adnának egy fél csapatot, és igen tehetségesek! Mindazonáltal a többi, környező településhez hasonlóan itt is elment a fiatalság, öregszik a település. Nem tudom, pattog-e még majd a labda és felhangzik a csatakiáltás: „Hajrá, Kömörő!”
Tukacs László
