A tarpaiak számára nem fáklyásmenet a tavaszi szezon – sőt! Lassan, de biztosan közelítenek ahhoz, hogy jubileumot „ünnepeljenek”: zsinórban csaknem ötven meccsen kaptak gólt, legutóbb Fehérgyarmaton is beszedtek egyet. De fő a pozitív szemlélet: mégis nyertek a szomszédvári csörtén, mert Illés Gyula megrázta magát.

Illés Gyula (balról) gyorsan megszabadította szakállától cimboráját, egyben csapattársát, Molnár Csabát Fotó. magánarchívum

Lámpással kell keresni a megyei első osztályban rohangáló játszópajtások között olyat, aki hasonló karriert mutathat fel, mint az immár harminchat éves beregi futballista. Illés Gyula, a Mátészalka, a Nyíregyházi Kertváros, a Nyíregyháza Spartacus, a Bőcs, a Baktalórántháza, a Zalaegerszeg, a Debrecen, a Gyirmót, a Siófok, a Szigetszentmiklós, a Nyírbátor színeiben koptatta gyepet. A Loki tagjaként élvonalbeli bajnoki címet nyert, és az NB I-es ZTE-ben is sokéig áldották a nevét. Második szezonját húzza Tarpán, a szombati Gyarmat elleni szomszédvári összecsapáson pedig két gól berámolásával járult hozzá, hogy a tabellán hetedik együttese – 3–1-es győzelemmel – kozmetikázzon valamit nem túl acélos idei szereplésén.

– Rúgtam két gólt, ez ok, ehhez azét hozzátartozik, hogy Tarpán védekező középpályásként szerepelek, most egy sorral feljebb játszottam, nyilván több lehetőségem adódott, mint korábban – fűzött magyarázatot a történtekhez Illés Gyula. – Egyébként pedig édesapám azt mondta: nem az a nagy dolog, aki rúgja, hanem aki rúgatja. És akárki akármit gondol, ebben van igazság. Amúgy is ránk jellemző, hogy szeretünk kilógni a sorból. Sajnos, igaz, tényleg sok gólt kapunk, de hátha most változik a helyzet. Molnár Csaba kapusunk ugyanis azt ígérte, ha nyerünk Gyarmaton, levághatom a négy hónapja növesztett, gondosan ápolt szakállát, mindjárt kíméletlenül neki is estem az öltözőben. Jelenleg úgy néz ki, mint Freddie Mercury, csak annyi a különbség, hogy ő él és virul.

Zajlik tehát az élet Tarpán. Alighanem ez is vastagon hozzájárul ahhoz, hogy Illés Gyulának még esze ágában sincs letenni a lantot – visszavonulni. Ugyanakkor az edzői munkába már belekóstolt.

– Nagyon jól érzem magam Tarpán, Szécsi Szabi polgármester úrral idestova tizennyolc esztendeje, mondhatni baráti kapcsolatban vagyok, remélem ő is így gondolja. Minél tovább szeretnék futballozni, ezt csináltam egész életben, ha abbahagyom, a foci mellett szeretnék maradni. A játék mellett az U13-as csapatot irányítom, korábban tartottam ettől a munkától, két éve csinálom, és nagyon megszerettem. Rendkívül hálásak a gyerekek, velük dolgozva, bármilyen rosszkedvem van, fel lehet töltődni. Bár ők is csibészek, de elég a szemükbe nézni, mindjárt szebben fest a világ.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .