A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák – egyértelmű közönségsikertől kísért – sorozatunk következő epizódjában a nagyszekeresi futballkrónikában mélyedt el immár állandó vendégtollnokunk, Borbély Balázs.
„Kisszekeres, Nagyszekeres, mind megissza, amit keres.” A két falu szimbiózisban él, akkor is, ha a fogalom nehezen értelmezhető. A történelmük összekapcsolódik, a csapatuk is, amely a „Nagy” előtagú szekereshez van rendelve. Volt, amikor „Kis” csapat volt, volt, amikor tényleg „Nagy”, de mindig Nagyszekeres. TSZSE, Unió, ahogy a történelem szele fújdogálta a faleveleket a Gőgő partján. Meg a nyárfákét a falu szélén elhelyezkedő pálya mentén. Nagyszekeres futballmúltja hasonló a többi környékbeli településéhez. A XX. század kevésbé dokumentált, mint a jelenünkben megvalósult akkori jövő. Már ami a „téesz bajnokságot”, a „járásikettőt”, „járásiegyet”, „városkörzetiegyet”, vagy „kettőt” illeti. Foci volt a megboldogult huszadik században is, talán nem is volt rosszabb a mostaninál, mindenesetre más volt. Igazi hőskorszak, amelynek megvoltak a helyi hősei, „sztárjai”. Persze, akkor még vasárnap délutánonként voltak a meccsek, a bíróknak nem mindig volt szüksége asszisztensekre, de ha kellett, levezették a kezdőkörből is… No, de most nem a játékvezetőkre emlékezünk. Ők is megérnének egy misét, sokak szerint többet is, mások szerint élve is el lehetne temetni őket, de már megint elkanyarodtunk…
Vanilia és a hőskor nagyjai
A közelmúlt történései már jobban dokumentáltak, ehhez kértem segítséget a szekeresi foci egykori „mindenesétől”, Szabó Barnabástól, a közismert „Vanilia” barátomtól. Ő aktív részese volt a nyolcvanas évektől kezdődően a szekeresi focinak. Hol játékosként, hol sportvezetőként. Rajta kívül még ki kell emelni Kardos Bálint nevét, aki a „hőskorban” irányította a helyi aranylábúakat. Az újabb korban pedig Karácsony Sándort és Szabó Istvánt említette, akik nélkül nem érhette volna el a helyi gárda az egészen az NB III-ig ívelő sikerszériát. A menetelés a 2007/08-as szezonban kezdődött a megye háromban, amikor két már-már feljutással kecsegtető idényt követően az alábbi eredménnyel végzett:
- Nagyszekeres SE 22 19 2 1 100–16 59
Jöhetett a megyei másodosztály, ahol abszolút újoncként az első szezonban rögtön ezüstérmes pozícióban zártak. Akkor még nem sikerült a magasabb osztályba lépés, annak ellenére sem, hogy a bajnok Sonkád nem vállalta a „megye egyet”. A következő szezonban aztán már nem volt mese, a Mátészalkát megelőzve, 80 ponttal, 124 rúgott góllal megnyerték a megyei II. osztály Diego csoportját. A 2010/11-es szezonban szintén abszolút újoncként mutatkoztak be a megyei I. osztályban, ami a nyolcadik helyre volt elég. Nem is volt rossz ez egy olyan mezőnyben, amelynek többek között tagja volt a Kisvárda, Nyírbátor, Sényő hármas is. A ma kb. 550 főt számláló település akkor sem volt sokkal népesebb, egy ekkora méretű településtől ez nem is volt rossz eredmény. Hát még a következő idény, amikor a bajnoki tabella élén zárt 11 pont előnnyel a Nagyszekeres Unio SE.
Akkoriban is bab is hús volt, majd…
Közben kicsinosították a sporttelepet, a pályát, az öltözőt, akkoriban a bab is hús volt. Meg a paszuly is. A várva várt NB III-as szezon egy akkoriban logikusnak tűnő fúzióval indult, ugyanis az osztályt váltó szekeresiek fúzióba (egyenesen Unióba) léptek Fehérgyarmattal. A bajnoki mérkőzéseket Fehérgyarmaton játszották, a szekeresi pálya árván maradt. A bajnokság átszervezése miatt nem sikerült megkapaszkodni a harmadosztályban, de más gondok is jelentkeztek. A szerelemházasságról kiderült, hogy nem az, a foci maradt Gyarmaton, a szekeresi pálya gondozását pedig a vakondok vették át. Meg az idő vasfoga. A helyzet itt sem reménytelen, Mourinho épp szabad, már csak egy befektetni kívánó olajsejket kell találni és újra felzenghet a „hajrá Szekeres”!
Borbély Balázs
