Most éppen Somlyai Gáborra jutott a sor, hogy rántson egyet a Nagyecsed szekerén. A megyei első osztályú bajnokság élén nyomuló futballcsapatban ugyanis az az egyszerűen nagyszerű, hogy mindig, akad valaki, aki a legjobbkor domborít.
A pénteki tarpai fellépésen a huszonnégy éves támadó vette hátára a szatmári együttest: két góljával vállalt oroszlánrészt a 2–0-ás győzelemből. Nem pusztán emiatt, a télen az NB III-ban szereplő Csepeltől visszatért játékos alighanem már áldja az eszét, hogy ismét az Ecsed színeiben szerelésében feszít.
– Igazán örülök, hogy visszajöttem, szeretettel fogadtak, olyan volt az egész, mintha nem is lettem volna távol a fél évig – jelezte Somlyai Gábor, hogy zökkenőmentesnek bizonyult a hazatérés. – Persze, szinte ugyanazok az arcok vártak, mint korábban, ami jelentősen megkönnyítette a dolgom. Sérülés miatt meccshiánnyal küszködtem, bár az edzőmeccseken viszonylag jól ment a játék, de azért a bajnokság teljesen más. Ráment néhány mérkőzés, hogy elkapjam a fonalat. A mezőnyben lehet, játszottam már meggyőzőbben, ugyanakkor a két gól miatt szerintem ez volt a legjobb meccsem eddig, remélem nem az utolsó, lesz még hasonló. A csapat erejét pedig valóban mutatja, hogy Tarpán a sok hiányzó következtében vékony volt a kispad, olyanok is szerepet kaptak, akik ez idáig kevesebbet játszottak, viszont szinte nem is lehetett észre venni a különbséget.
Ádámszki Róbert legénysége négy fordulóval a befejezés előtt az élen nyomul, mégpedig négy pont előnnyel a második Nyírgyulaj, illetve a harmadik Ibrány előtt. Olybá fest, ebből valami egészen szép is kisülhet az Ecsed számára.
– Ádó azt mondta, ne foglalkozzunk semmivel, csak játszunk, azért nyilvánvaló, hogy a dobogóról már nem akarunk leszorulni, a többiről egyelőre felesleges beszélni – zárta rövidre a témát Somlyai Gábor. – Meglátjuk, mi történik a végén, bár azt talán megkockáztathatom, ha mindenki úgy teszi a dolgát, mit eddig, nem hiszem, hogy nagy baj lenne.
