Tóth Tibor nem nyeretlen kétéves már, egészen pontosan negyvenhetedik esztendejét tapossa. Hosszú pályafutásának talán legveretesebb időszaka Nyírbátorhoz köti, persze ne beszéljünk múlt időről, mert ha a szükség úgy kívánja, a Nyírbéltek játékos-edzőjeként olykor mostanság is beszáll futballozni.

Idősebb Tóth Tibor nem gondolta, hogy a fiával még egy csapatban fog szerepelni… Fotó: tudósítónktól

Miként szombaton is, amikor a Bélteknek a bajnokesélyes Kemecse otthonában volt jelenése. A mester a 81. percben cserélte be magát, így életében először – megye kettes bajnoki mérkőzésen – egy csapatban szerepelhetett a fiával, ifjabb Tóth Tiborral. Ünnepi, egyben sporttörténelmi pillanatot élt át a család.

– Megye háromban, a Nyírbátor II-ben már játszottunk együtt, méghozzá több alkalommal, de annak is már jó néhány éve – mesélte idősebb Tóth Tibor, hogy átélhette már ezt az élményt. – Egy apának felemelő dolog, hogy a gyermekével egy csapatban szerepelhet. Más kérdés, nem gondoltam volna korábban, hogy így alakul, mert azt hittem, a fiam ilyen idős korában magasabb szinten fog futballozni, viszont most még annak is örülök, hogy egyáltalán még játszik. Most huszonkét éves, de már tizenkilenc évesen elment a kedve a focitól, már akkor abba akarta hagyni. Szomorú, mégis ez az igazság. Hét éves korától futballozott Bátorban, amikor eljött az idő, hogy a felnőttcsapatban is bemutatkozzon, nem adták meg neki a lehetőséget. Számomra még fájdalmasabb, hogy utánpótlásedzőként átéltem, rajta kívül mások sem kapták meg a lehetőséget a helyi gyerekek közül, és hosszan tudnám sorolni a neveket… Most akkor csodálkozunk, hogy lassan sehol nem lesz ifi-, utánpótláscsapat, mivel a srácok nem akarnak focizni, nincs előttük cél, perspektíva

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .