Végh András olyan figura, aki körül zajlik a (foci)élet. Nem alszik meg szájában a tej, no meg az is igaz, a Nábrád edzője számára felettébb „kavarosan” alakul a tavaszi idény. A harmincnyolc esztendős „Szovjetnek” idén már be kellett állni a kapuba, mert nem volt más választás, szombaton pedig újabb merész vállalkozásba fogott – tizenegyest rúgott a Tisztaberek elleni hazai meccsen.

Végh András nem hibázott: „kegyetlen erővel” a léc alá bikázott, más kérdés, hogy a Kelet-Magyarország csoportban szereplő Nábrád így is 4–1-re elbukta az összecsapást. A tizenkettedik helyen tanyázó legénységre egyébként is rossz idők járnak, millió gondtól gyötörve zsinórban hatodik mérkőzésén kapott ki.

– Valamikor még a megye háromban adatott meg nekem ez a „szerencse”, hogy gólt rúghattam, azt is tizenegyesből, még a Csaholc tagjaként, ahol sajnos már rég nincs csapat! – kutatott emlékei között Végh Andtás, a Nábrád edzője, aki egyébiránt kapusként ugrik be, ha ég a ház. – Mindig szívesen emlékszem vissza arra a korszakra, szerettem ott játszani, igaz csak egy szezont, de úgy érzem az akkor jól sikerült számomra: az egy rúgott gólom mellett ötből négy tizenegyest hárítottam! Nábrádon anno csak az ifjúsági csapatban szereztem gólt, amikor még mezőnyjátékosként szerepeltem! A mostanit pedig szintúgy nem fogom elfelejteni. Sajnos megint úgy alakult, hogy ismét magamra kellett öltenem a szerelést, nem volt más választás pályára kellett lépnem. Az első félidőben a kapuban, a másodikban pedig a mezőnyben, majd jött egy sérülés így cserélni kényszerültem, és mivel az ifiapusunk ült a kispadon, aki végigvédte a saját meccsét, csak a kapuba állhatott be félidőben, így én a mezőnyben folytattam. Számomra már ez is érdekes volt, hiszen a kapuba fiamat Kevint állítottam be, aki bár már játszott a felnőttcsapatban védőként, de eddig csak az ifjúsági csapatban védett, és hozzátenném portásként is kitűnően megállta a „nagyoknál” a helyét!

Végh András megélt már egy, s más a futballban, de az aktuális idény történései még neki is feladják a leckét.

– Ami a gólt illeti, csapattársam, Tejfel Dávid harcolta ki a tizenegyest. Valahogy úgy éreztem, nem lesz több esélyem a gólszerzésre, így kértem tőle, hadd rúgjam én a „tizit”, és ő mosolyogva, önzetlenül átadta nekem a labdát, hogy végezzem el. Sikerült, aminek nagyon örülök! Mondanám, hogy remélem többet nem lesz esélyem a gólszerzésre, de sajnos, ilyet már nem merek kijelenteni, úgy látszik ez a szezon már így fog eltelni. Nagyon megcsappant a létszámunk, a téli átigazolási szezonban többen is távoztak, és sokan munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudnak megjelenni, emiatt ilyen szűkös a keret. Ha szükség lesz rám bármikor állok a csapat rendelkezésére: akik ismernek tudják, hogy nekem Nábrád az életem! De mi már előre tekintünk…

Végh András, nábrádi edző kíméletlenül büntetett a Tisztaberek ellen