A megszűnt csapatok, parlagon maradt pályák – minden túlzás nélkül nagy sikerű – sorozatunk újabb fejezetében a túrricsei futballtörténelmet dolgoztuk fel, ismét Borbély Balázs hathatós segítségével. A tiszabecsi focikrónika után eme írása is visszarepít minket egy olyan időbe, amikor még minden más volt…

A túrricsei pályán még áll a lelátó, a küzdőtér viszont már virágba borult… Fotó: Borbély Balázs

Túrricse nem is olyan régen még az erdőháti futball egyik fellegvára volt. A Szatmári Erdőhát megyénk Tiszaháttal és Szamosháttal közrefogott területe, földrajzilag ez a vidék a Szamosközhöz, tehát a Szatmár-Beregi-síksághoz tartozik, néprajzilag mégis önálló egység. Sokáig zárt volt ez a világ, ezért is maradhatott meg sok régi szokás, az archaikus nyelvezet, meg a templomok. Még Kodály Zoltán is gyűjtött itt népzenét, nagy eséllyel valamelyik Garda dalolhatta neki a „Hej, mimimi mimimit”, ugyanis kis túlzással itt mindenkit Gardának hívnak. Ától Zséig. Van azért persze jó pár kivétel, de ha valaki a megyében Gardával találkoznak, annak jó eséllyel Túrricsén erednek a gyökerei.

Több néző, mint ma az NB I-es meccseken…

Errefelé olyan sűrűn találhatók a falvak, hogy alig érünk ki az egyikből, de már ott van a következő. Hatalmas rangadókat vívott a ricsei baglyosok aktuális alakulata a környező falvak csapataival. Egy Túrricse-Tisztaberek, vagy Túrricse-Vámosoroszi, majd később Túrricse-Jánkmajtis mind-mind egy mini El Clásico volt, bár néha több néző látta, mint manapság sok NB I-es mérkőzést. Forrásom, a sokak által kedvelt, közismert „Csapás”, vagyis Hadi Csaba barátom az 1980-as évek végétől mindent tud a ricsei futballról. Eredmények, helyezések, sikerek. Persze a vereségekre is emlékszik, bár azokra nem szívesen.

Elbukott osztályozó

A ricsei futball a múlt század nyolcvanas éveinek legvégéig a járási másod- és első osztály között liftezett, különösebb eredmény nélkül. Aztán az 1988/89-es szezonban robban a bomba, Túrricse pontveszteség nélkül bajnokságot nyer a városkörzeti másodosztályban, jöhetett az első osztály. Lengyel János és Kovács Gusztáv nevét mindenképpen meg kell említeni, a csapat ugyanis a falu e két akkori vezető emberének nagyon sokat köszönhet. Ők teremtették meg a felemelkedés lehetőségét, a baglyok szárnyra kaphattak. 1993-ban aztán a megerősített ricsei csapat bajnokságot nyert és osztályozót játszhatott a megyei másodosztályért. Az osztályozó nézőcsúcsot hozott, közel 600 néző figyelte, hogy a Biri légiósokkal teletűzdelt csapata 2–1-re nyert a ricsei katlanban. Biriben döntetlenre végzett a két csapat, így akkor még nem sikerült a feljutás.

Berobbantak a megyei elitbe

A következő szezonban már igen, 1994-ben osztályt váltottak Nyakasék és az 1994/95-ös szezonban újoncként a 8. helyen zártak, ami nagyon szép debütálásnak mondható. Aztán 1995 őszén a 2. helyen állt „félidőben” a Nyírmeggyes mögött, amikor nem várt (vagy nagyon is várt) lehetőség pottyant a ricsei futball képzeletbeli ölébe. A megyei első osztálytól visszalépett Tiszaszalka helyére lépve szezon közben osztályt válthatott. Tavasszal a Tiszaszalka eredményeit és a katicabogár hátára is kevés négy pontját megörökölve feszült neki a megyei futball elitjének. A vállalkozás olyannyira sikeres volt, hogy tavasszal abszolút újoncként 10 győzelemmel, 4 döntetlennel és mindössze egyetlen vereséggel a 9. helyig repültek. Összesen nyolc szezont töltöttek el a megyei I. osztályban, a mezőny masszív tagjává váltak, a ricsei „szikesen” nem sok babér termett a vendégcsapatoknak. 2002-ben a kupában is maradandót alkottak, ugyanis kiverték az akkoriban magasabb osztályban szereplő Rakamazt, majd a Tiszaújvárost is és csak az akkor NB II-ben szereplő Szolnok tudta megállítani őket. A lendület és vele együtt a túrricsei futball aranykora 2003-ig tartott, majd újra a megyei másodosztály következett.

Még van remény!

Aztán 2007-ben megszűnt a csapat, átmenetileg eltűnt Túrricse a megyei futballtérképről. Nem kellett 100 évet várni aztán, mint Csipkerózsikának, hogy felébresszék a tetszhalott állapotból, a 2010/11-es szezonban már ismét bajnokin pattogott a labda a ricsei pályán. Majd 2013-ban bajnoki címet ünnepelhettek és ismét következhetett a megye kettő. Az átmeneti fellángolás két évig tartott és 2015-ben visszaléptek a megye háromba, mígnem 2017-ben újra megszűnt a csapat. A pályán azóta pitypangot, kalakáncot és gyermekláncfüvet termesztenek, de szerencsére uborkakarók nincsenek leverve és a lelátó is szilárdan áll. Még van remény. És hogy miért baglyosok? Azon a vidéken szinte minden falunak van „falucsúfolója”. A ricseiek jelzője onnan ered, hogy állítólag az egyik ricsei atyafi baglyot fogott és azt árulta a piacon. Állítólag.

Borbély Balázs

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .