Riskó Tibor csaknem klasszikus mesterhármassal jelentkezett a Nyírcsaholy elleni hazai fellépésen. A huszonkilenc éves futballista, aki ötödik szezonját gyűri a Vámosoroszi színeiben, az 5–3-ra megnyert mérkőzésen háromszor „csengetett”: két gólt hintett az első félidőben, majd a második játékrész derekán is villant – oroszlánrészt vállalva a sikerből.
Ami egyébként megfelel a papírformának, elvégre az Oroszi a harmadik, a Csaholy a tizenegyedik a megyei másodosztály Kelet-Magyarország csoport tabelláján. Mindazonáltal 3–3 is volt az állásaz 53. percben, vagyis ugyancsak jól jött Riskó Tibor harmadik találata, amivel ismét vezetést szerzett a házigazda. A középpályás ily módon tíz gólnál tart az aktuális idényben, és itt meg is állhatunk egy szóra. Mert bár akadtak évek, amikor ontotta a gólokat, eredendően nem ez a fő „hivatása”.
– Annak idején azért rúgtam annyi gólt, mert Végh Bandi polgármester úr azt mondta, ha már eligazolt a két csatárunk, rakjuk fel Riskót előre, úgysem szeret védekezni – árult el egy kulisszatitkot Riskó Tibor, eloszlatva ama tévedést, hogy ő nem született gólzsák. – Kölyökkorom óta irányító középpályást játszottam, régebben a Nyírsulis-években, Mátészalkán és előfordult Tiszabecsen is, hogy balhátvédként számítottak rám, de ez egyrészt régen volt, másfelől kényszermegoldásként lépték meg akkori edzőim, Szóval kinevezett csatárként vetettek be Orosziban, így kell megítélni a teljesítményemet. Az utóbbi három évben egyébként is visszaléptem egy sorral, a korábbi posztomon játszom. Egyébként is úgy vagyok vele, a csapat eredményessége az elsődleges, lemondok az összes gólomról, csak ott legyünk a dobogó valamelyik fokán.
Megint témánál vagyunk. A Vámosoroszi esztendők óta meghatározó erő a csoportban, mégis állandóan elcsúszott a banánhéjon, illetve Riskó Tibor szerint az igazán átütő diadal hiányának nyomos oka van.
– Minden évben úgy kezdtünk, hogy na most sikerül valamit nagyot alkotni, aztán valamiért rendszeresen elpuskáztuk ennek esélyét. Leginkább azért, mert a kiscsapatok ellen folyamatosan szenvedünk, olyan pontokat buktunk el, ami a végén mindig nagyon hiányzott, márpedig ezek nélkül nem lehet igazán labdába rúgni. Ennyi. Mindenesetre a magam és a csapat nevében szeretném megköszönni a polgármester úr türelmet és bizalmát, nélküle nem létezne foci Vámosorosziban!
