Vérbeli gerillaakciót hajtott végre a Fehérgyarmat. Ha már Papp Attila, a szatmári futballegylet tudósítója, krónikása, aki néhány szófordulatért talán az életét is odaadná, úgy definiálta a Kisvárda Master Good II. ellen aratott győzelmet: „Olyan fontos volt a hazai csapatnak a három pont megszerzése, mint a partizánnak a jó rejtekhely megtalálása.”
Hétszentség, hogy a megyei első osztályú legénység a Várda legyűrésével (2–1) jelenetős hadisikert mutathat fel. Pláne, hogy a veszélyzóna közelében lavírozó Siti-brigád mindjárt kétlegyet ütött egy csapásra. A tizenkettedik helyen táborozó Gyarmat közvetlen, mögötte veszteglő riválisai közül a Mátészalka, Csenger duó egyaránt kikapott, a Gyulaháza pedig csupán ikszelt a sereghajtó Tiszavasvárival. Így aztán a bezsebelt három ponttal tovább növelte előnyét velük szemben, ami öt fordulóval a zárás előtt nem éppen elhanyagolgató tényező.
– Az utóbbi hetek eredményeit figyelembe véve nagyon ránk fért a győzelem – utalt Siti Ferenc, a Fehérgyarmat edzője arra, hogy csapata március tizedike, a Mátészalka elleni siker után érezte meg ismét a diadal ízét. – Mondjuk olyan pechszériát kevés csapat vészelt volna át, mint amilyet mi átéltünk: a komplett támadósor négy hétig „pihent” mellettem a padon, ami meg is látszott a támadójáték minőségén. De nehogy jól érezzük magunkat, a Várda elleni meccs előtt kidőlt a két belső védőnk is, így ismét improvizálni kellett, de a csapat jól reagált a változtatásokra. A hátralévő öt fordulóban a lehető legtöbb pontot szeretnénk gyűjteni, örök optimistaként most is azt mondom, nem hátra szeretnénk nézni, sokkal inkább feljebb zárkózni. A károgók hangját hallgatva azért megjegyezném, látnoki képességeimet is használva már télen megmondtam, hogy ez edzői pályafutásom legnehezebb féléve lesz. Lám, nem tévedtem!
