Seres Zsolt nem tűnt el, nem is „alakult át”, csak éppen az élet messze sodorta. Egészen a fővárosig – sok, régi cimbora nagy bánatára. De ez nem a sírás helye, a korábbi spíler köszöni szépen, kiváló egészségnek örvend, no meg a futballtól sem szakadt el.

Seres Zsolt messzire került, de nem felejti, honnan indult Fotó: magánarchívum

Hogy kerültél Budapestre?

Seres Zsolt: – A munkahelyem miatt. Két és féléven keresztül, négy naponta ingáztam a Kisvárda– Budapest útvonalon, ez elég megterhelő volt és végül a költözés mellett döntöttünk.

De azért a labdarúgásnak ott sem fordítottál hátat.

Seres Zsolt: – A labdarúgás iránti szeretetem, szerintem életem végéig elkísér, soha nem fogok tudni hátat fordítani neki… Aktív labdarúgó pályafutásom során, sok barátot és ismerőst szereztem. Így kerültem kapcsolatba a Pénzügyőrrel, az akkori szakosztály vezető úr, dr. DemeterTamással hamar megegyeztünk a közös munkáról és elvállaltam az akkor alakuló PSE II. csapatát. Az első év jól sikerült, megnyertük a BLSZ III. osztályú bajnokságot, és azóta a BlSZ II–ben szerepelünk! Nem beszélve arról, hogy egy tradicionális klubnál, nagyszerű kollégákkal és emberekkel dolgozhatok együtt, egy remek közegben.

Milyen céllal „üzemel” második számú csapat?

Seres Zsolt: – Két fő feladata van, az egyik, hogy az első csapatban (NB III) kevesebb játéklehetőséghez jutó játékosok mérkőzés terhelést kapjanak. Valamint a fiatalok (U19) mielőbbi felnőtt futballhoz szoktatását. Ezt fontosnak tartom, amikor a mai viszonylatban a 19-20 éves labdarúgókat „ügyeseknek” nevezzük. Ebben a korban már felnőtt bajnokságban, stabil játékosoknak kellene, hogy legyenek!

Milyen különbséget látsz a vidéki és a pesti fiatalok közt?

Seres Zsolt: – Összességében semmit! Itt is, mint vidéken küzdenek az edzők, hogy tehetséges játékosokat próbáljanak kinevelni és a rendszerben bent tartani, de nagyon nehéz helyzetben vannak. Nagyon kevés az a gyerek, akinek a tehetsége, alázattal és a kemény munka elfogadásával párosul! Valamint sok esetben nem azok kerülnek oda, akiknek ott lenne a helye. Sajnos ez a rendszer egyik hibája, de még rosszabb, amikor a szülők tartanak torztükröt a gyerek elé, netán a szülő önmegvalósítást akar a gyerektől. Ami neki nem sikerült, azt a gyerek valósítsa meg! De bízom benne, hogy ez idővel majd változik. Hiszek a változásban, a labdarúgásunk felemelkedésében és ennek szelemében dolgozom nap, mint nap…

Tartod a kapcsolatot az itthoni edzőkel, régi játékostársakkal?

Seres Zsolt: – Természetesen, igen! Hisz a régi szép emlékek erőt adnak a hétköznapokhoz, valamint a megyei edzőkollégákkal is tartjuk a kapcsolatot. Volt rá példa, hogy játékosok a tanulmányaikat Budapesten folytatták és segítségemet kérték, akár csapatkeresés vagy csak edzéslehetőség miatt. Szívesen segítek mindenkinek, természetesen a szakmaiságot figyelembe véve…

A foci megy még?

Seres Zsolt: – Szerintem, míg mozogni bírok, addig mindig ott leszek, ahol pattog a labda! A Pénzügyőr első osztályú oldboy-s valamint öregfiúk csapatában szoktam még „botorkálni”,

Seres Zsolt: Névjegy

Játékos pályafutás

NB I. B, NB II.: Nyíregyháza, Szolnok, Demecser, Kisvárda, Tiszavasvári

NB III.: Kisvárda, Mátészalka, Baktalórántháza

Megyei II. osztály: Kisvárda, Dombrád

Futsal I. osztály: Debrecen

Futsal II. osztály: Kisvárda

Edzői pályafutás

Felnőtt

Megyei I osztály: Kisvárda, Záhony

Megyei II osztály: Dombrád, Demecser

BLSZ III.: Pénzügyőr SE

BLSZ II.: –  Pénzügyőr SE (jelenleg)

Utánpótlás

NB II. U21: Kisvárda

Bozsik U11: Pénzügyőr SE

Év edzői elismerés 2008-ban.

 

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .