Láss csodát, világ. Na jó, elég lesz, ha csak a megyében koppannak az állak, lassan ugyanis mindenki rádöbben: akár még bajnoki is lehet az Őr a másodosztály Nyírerdő csoportban!

Kálmándi Bertalan (jobbról), az őri csapat „lelke” példaképével, a vajai futballegendával, Kun Miklóssal Fotó: Ilyés Zoltán

Ez olyannyira nem a földtől elrugaszkodott gondolat, hogy a szatmári egylet negyedik helyen állomásozik a tabellán, hátránya viszont csupán három pont az élen nyomuló Pátrohával szemben. Ráadásul a kiscsapat tündöklése egyáltalán nem mondható kérészéletűnek, a tavaszi szezonban például valamennyi eddigi fellépését megnyerte – nyolcból nyolcat! Hasonló szériát még anno a megye háromban sem „futott” a Kálmándi-legénység, amely 2014-ben harcolta ki a feljutást. A jelenlegi szereplése pedig túlszárnyalja a legmerészebb korábbi elképzelést.

– Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen szereplésre leszünk képesek – szögezte le elöljáróban Kálmándi Bertalan, az Őr edzője. – Bravúrosan sikerült a tavaszi nyitány, majd a folytatás is, ami számomra különös jelentőséggel bír, mert a rajt előtt, sajnos elhunyt édesapám. Nagyon lesújtott, hogy már nem lehet velünk, a családdal, amíg tehette, a meccseket sem hagyta ki, amikor már nem tudott kijönni, mindig kérdezte: „Fiam, hogy volt, mint volt, mesélj!” A csapat nagyot nőtt a szememben, ebben a kritikus időszakban mindenben támogatott, együtt érzett velem, összefogott, hogy felül tudjak emelkedni a megpróbáltatásokon. Az első meccsen elbeszélgettünk a srácokkal a történtekről, kértem őket, hogy mindent tegyenek meg a pályán az eredményesség érdekében. Mondhatom, nálunk megvalósult az egy mindenkiért, mindenki egyért szólás igazsága, így megy azóta is, amiért büszke vagyok ezekre a fiúkra, hála és köszönet érte. Úgy érzem, édesapám hiányával valamit visszaadtak az égiek a sportban, a játékosok, a játékvezetők, a sportszerető barátok enyhítették fájdalmamat és segítettek.

Már-már tündérmesébe illő az Őr, no meg Kálmándi Bertalan története. A csapatért minden követ megmozgató szakvezető olyan produkció részese, amiről alighanem még sokáig fognak beszélni helyben – no meg máshol is.

– Tudom, a neheze még hátra van, de ebben a csoportban ezt senki nem tudta megcsinálni, mint az őri kiscsapat, amit más soha nem vehetnek el tőlünk. Köszönet a település vezetőinek, hogy felsorakoztak mögénk, biztosítják a megfelelő hátteret. Külön köszönet jár a családomnak, hogy végig mellettem állt. El kell még mondanom, a fiúk edzés nélkül hozták ezeket az eredményeket, szívvel-lélekkel futballoznak, a folytatásról pedig annyit, megyünk és csináljuk tovább!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .