A szatmári futballtörténelem élő krónikása, mi több, mindmáig aktív játékos, Tukacs László olyan világot tárt elénk írásában, ami akárhogy is fáj, alighanem örökre a múlt ködébe veszett. A tiszacsécsei focicsapat dicsőséges szerepléséről, majd eltűnéséről lesz szó.

Szinte hihetetlen, itt valamikor futballpálya volt Tiszacsécsén Fotó: Hopka András

Egy régi, sokak által visszaírt időről mesélt Tukacs László, aki megkönnyezte, hogy a a csécsei együttes, akárcsak a helyi pálya örökre megszűnt létezni.

Tiszacsécse – Móricz Zsigmond szülőfaluja – nem volt soha népes település. De mindig jelen volt benne a sport. Leventék, KISZ-esek, vagy csak fiatalok, de mindig sportoltak. Legnépesebb a 60-as, 70-es években volt, azt hiszem, 526 fő volt a rekord. Ma már 300-an se lakják.. .A foci mellett meg kell említeni a sakkot.  Többszörös járási, sőt megye kettes bajnok is volt a Tiszacsécse! Az 1993/94-es szezonban a megyei első osztályban is szerepelt! A labdarúgócsapat első szervezett formája a 60-as évek elejére nyúlik vissza.

Az 1960/61-es szezont félig tudták végig játszani, és hiába zártak első helyen, megszüntek, majd a Tiszakóróddal egyesültek. A második nekifutás tartósabb volt:1983-ban alakult meg a Tiszacsécse TSZ SE, amely két évet játszott a fehérgyarmati körzeti másodosztályban. Mint kezdő tanító szerveztem meg a csapatot. Óriási volt a lelkesedés, érdekes módon az akkori KISZ állt mellénk, de politikamentes sportot építettünk. Megcsináltuk a pályát, méghozzá az ártéren! Volt, amikor elmaradt a meccs az árvíz miatt. A szomszédos településről sok fiatal fiú udvarolt a szép csécsi lányoknak, átcsábítottuk őket focizni is. Nehéz volt a kezdet: 1983 augusztusában Gyügye ellen játszottuk az első meccset otthon, és 2–1-re kikaptunk.

Ősszel az utolsó helyen zártunk, tavasszal sikerült onnan egyet előre lépni. A másik szezon már jobban alakult: a tizenhét csapatot mezőnyben a kilencedik helyen álltunk, mikor 1984 őszén ha játékosunkat egyszerre behívtak katonának. Köztük engem is… A tavaszt még végigszenvedte a megfogyatkozott gárda, 1985 júniusában játszottuk az utolsó meccset a Túrricse ellen – 3–2-re vesztettünk. A csapat pedig szétszéledt. A pályát először beültették gyümölcsfákkal, most meg felszántották… Az egykori játékosok közül sokan elhunytak. Szomorú, hogy a szép kis Csécsén ma már egyetlen igazolt focista sincs a fiatalok közül, csak én, aki 57 éves múltam. Elszomorodom, ha a régi pályát látom. Ott álltak a kapuk, ott volt a szűkös öltöző, oda rúgtam a 11-est, ott csinálta „Kagyló” a cselt, ott védett „Zenga”. Rég volt…Sosem lesz többé csapat Csécsén…

Tukacs László

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..