A Nyírvasvári’16 megyei harmadosztályú futballcsapata a legutóbbi bajnoki körben idegenben szerepelve 7–2-re hegedülte el a Nyírcsászárit. A vendégek vezére a „nagy öreg”, Pelyák Miklós volt, aki négy gólt hintett.
Mindez kisebbfajta csoda, mármint az, hogy Pelyák Miklós egyáltalán még pályára lép. A harmincöt esztendős csatárral – aki korábban a Nyírbéltek és a Nyírgyulaj frontembereként is domborított – meglehetősen mostohán bánt a sors, hosszú időre taccsvonalon túlra száműzve.
– Egy súlyos sérülés hátráltatott: az ízületi porc elkopott a bal térdemben, ezért tíz éve megműtöttek – árulta el megpróbáltatásait Pelyák Miklós. Akkor az javasolták, hogy hagyjam abba, mert ha nem, a későbbi következményei még rosszabbak lehetnek, ehhez képest még most is játszom. Három évet így is kihagytam, közben többször elkezdtem, de a folyamatos fájdalom miatt kénytelen voltam leállni. Az elmúlt két évben nincs nagy gondom vele, talán ehhez az is hozzájárult, hogy ledobtam húsz kilót, edzésben tartom magam, és persze, még mindig élvezem a futballt, szerintem már nem is tudnék élni nélküle. Az én korosztályom, meg az idősebbek úgy nőttünk fel, hogy menni kell edzésre, a vasárnapot erre áldozzuk, sajnos, mai fiataloknak – tisztelet a kivételnek – ez már nem annyira fontos, de erről nem akarok többet beszélni, lerágott csont az egész.
Pelyák Miklós nem csupán aktív játékosa, alapító tagja, no meg elnökhelyettese a 2016 óta „üzemelő, a Nyírség csoport aktuális szezonjában a második helyen táborozó Nyírvasvárinak. Alighanem az is megkockáztatható, ha a térde bírta volna a strapát, akár magasabb osztályban is vígan lődözhette volna a gólokat. Ebben, mondjuk most sincs hiba, jelenleg tizenhat „dugónál” tart,
– Úgy gondolom, a megye kettőt talán még elbírnám, a munka, család, foci, valamint a kisebb- nagyobb nyűgök azonban már nem teszik ezt lehetővé. Ennyi pont elég, és Nyírvasváriban egyébként is jól érzem magam. Ha kívánhatok valamit, az lenne, hogy Milán fiamból sikeres futballista legyen, tegyen túl rajtam!
