Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Majláth Sándor pedig állta: nyolcankét percet húzott le a pályán a Napkor elleni megye kettes bajnokin, amelyet egyáltalán nem elhanyagolható módon megnyert a Levelek.

Az ominózus Napkor elleni mérkőzés, amely után Majláth Sándornak mindene fájt Fotó: tudósítónktól

A negyvenhét éves edzőnek nem maradt más választása a legutóbbi fordulóban: önmagát is be kellett vetni a Pannónia Zrt. csoportban érdekelt csoportban. Mégpedig belső középpályásként, ahol éppenséggel nem csupán ácsorgással múlatta az időt. Így esett az is, hogy fiával egy csapatban futballozhatott, két legyet ütve egy csapásra. Elvégre a Levelek 2–1-re győzött idegenben, ami öt „gyufa” után az első tavaszi sikert eredményezte.

– Szerintem van vagy öt éve, hogy pályára léptem bajnoki mérkőzésen – kutakodott emlékeiben Majláth Sándor, a Levelek edzője. – Ez most kivédhetetlen volt, mert annyira elfogytunk: a meccs után pedig ott is fájt, ahol eddig sosem. Két nap kellett, hogy magamhoz térjek… Nyolcvankét perc bőven elég volt, néhány ütközésnél akkorát nyekkentem, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal, de legalább megérte. Köszönet a csapat tagjainak, hogy helyettem is güriztek, de ha lehet, a következő öt évben nem szeretnék hasonlót átélni.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .