Fabók István nem cifrázta. A Kék edzője füstölgött egy sort a vasárnapi bajnoki után: szégyenteljesnek, egyben gyalázatosnak minősítve a Szabolcsveresmarton kapott zakót. Tény, a megyei másodosztályú futballcsapat csúnyán benézte ezt a meccset, amelyet 4–1-re bukott el.
Mindemellett nem egyszerű mutatvány a Kék számára, hogy eddig valamennyi tavaszi fellépését idegenben tudta le. A hat összecsapáson négy vereség csúszott be, ugyanakkor Fényeslitkén, majd a Záhony-Tiszaszentmárton otthonában pontot csípett – utóbbi vastagon kimeríti a bravúr kategóriát. Éppen emiatt volt váratlan az alsóházi rivális elleni produkció.
– A vasárnapi eseményeken, és az elért eredményen még most sem tudom túl tenni magam – dohogott Fabók István, a Nyírerdő csoport tizenharmadik helyén ragadt Kék trénere. – Felfoghatatlan számomra, hogy az egyik meccsen van egy karakán, kemény tökű csapatom, a másik hétvégén meg egy beszari, a pályán kóválygó osztrák nyugdíjas klub! Érthetetlen, hogy ez hogyan történhet meg egy hét leforgása alatt. Tudom, mindenki a szabadidejét áldozza fel, távol a családjától, de aki focizik, annak tudnia kell áldozatot hoznia. Számomra mindig az a cél, hogy egy olyan csapatunk legyen, amelyben mindenki tiszteli a másikat és mindent megtesz a siker érdekében, ami tőle telik. Sokak szerint én csak bohóckodom, de azt csak én tudom, mennyi munka van ebben hétről hétre . Amúgy meg soha nem fogok ráfeszülni semmire. Egyet látok, ma mindenre vitaminokat kel szedni, hogy bírja a gyűrődést. A mi időnkben elég volt a nagyanyám ásott kútjából meginni egy cinvedérrel, abban benne volt minden és mehetett a foci éjjel-nappal!
