A tavaszi szezonban prímán működik a nagyecsedi védőpajzs, amelyen ugyan horpadás keletkezett a Baktalórántháza elleni összecsapáson, mindazonáltal a gyors „hegesztés” következtében most sem vesztett csatát a megyei első osztályú futballcsapat.

Ascsillán László (szemben) immár védőként sem vall szégyent Fotó: tudósítónktól

A szombati találkozóig csupán egy gólt kapott a nagyecsedi védőosztag, amely idén először kapott gólt Baktán. A szatmáriak így is „pontosan” távoztak, erről ki más, mint egy hátvéd gondoskodott: a negyvennyolc esztendős Homann Richárd egyenlített a hajrában.

Ugyanakkor mások mellett Ascsillán László gondoskodik arról, sziklaszilárd legyen a vádőfal. Holott a harmincnégy éves játékos „eredetileg” középpályás, az aktuális idényben lépett vissza egy sorral – a védelem tengelyébe. Mint a statisztikai mutatók egyértelműen bizonyítják, a leckét meglehetősen sikeres „mondja fel” hétről hétre.

– Nincs ebben semmi titok, pláne mágia, úgy gondolom, jónéhány tapasztalt, rutinos játékos szerepel a csapatban, bár nem vagyunk fiatalok, de talán éppen ezért olvassuk a játékot, a harcikedv is adott, ami egyáltalán nem csökkent idő múlásával – vágott a téma közepébe Ascsillán László, a Nagyecsed frontembere. – Másrészt, a támadók és a középpályások is fegyelmezetten visszazárnak, így nekünk is könnyebb a dolgunk, és szerencsére nyerőtípusú játékosokkal van tele a keret, ez sem elhanyagolható tényező. Annyira összeállt a védekezésünk, hogy gyakorlatilag helyzet nélkül, a semmiből kaptunk gólokat, mint Baktán is, de hát ez is benne van a fociban.

Naná, nem a véletlen műve, hogy Nagyecsed betonbiztos tagja a bajnoki elitnek, jelenleg a második helyen állomásozik, egy árva pont a hátránya a listavezető Nyírgyulajjal szemben. Ascsillán László szerint is ebből még valami nagyon szép is kisülhet.

– A szezon előtt az első hat hely megszerzése volt a hivatalos cél, kiváltképp a hazai meccsekre figyelve, most viszont már bármi benne lehet. Személy szerint élvezem a játékot, amíg nem vallok szégyent, hasznára tudok lenni a csapatnak, addig folytatom. Hogy ez meddig fog tartani, egy, két, három, netán még több évig, azt ember nincs, aki megmondja, mindenesetre a példa itt van előttem, hisz Ádámszki Robi és Homann Ricsi még mindig magasan megütik a szintet, pedig ők sem ma kezdték.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .