Ötvenedik születésnapját ünnepelte a közelmúltban Láposi Zoltán a Mátészalkai Szakképzési Centrum Gépészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma igazgatóhelyettese, a korábbi nyírcsaholyi futballista – gólkirály.
Akárcsak annyi más játékos, akik a régi szép időkben koptatták a gyepet, Láposi Zoltán is élményekben gazdag pályafutást mutathat fel. Ráadásul – a mára szinte teljesen kiveszett – klubhűség fogalmát is szigorúan betartotta, számára egy csapat létezett: csak a Csaholy!
– Nem nagyon vettem észre az idő múlását, mert aznap is, amikor betöltöttem az ötvenet, este edzésre mentem – mesélte az elnyűhetetlen Láposi Zoltán, no meg sok mást is… – Amikor tizenkilenc évesen Nyírcsaholyban elkezdtem futballozni, még a járási osztályban szerepeltünk, két szezon alatt két osztályt ugrottunk. Közben, 1993-ban még hatodosztályú csapatként indultunk tavasszal a Magyar Kupában, ősszel már megye kettesként fogadtuk az NB I-es Csepelt, amelyet akkoriban három válogatott játékos is erősített. A diófán is csüngtek az emberek, 3200 néző előtt 2–0-ra kikaptunk úgy, hogy a második gólt a 87. percben szerezte az ellenfél.
Láposi Zoltán alig huszonnyolc esztendősen befejezte pályafutását Nyírcsaholyban, majd ugyanazzal a lendülettel átnyergelt a kispályás focira.
– Bár hívtak, nem akartam máshová menni, jobbnak láttam abbahagyni. A család lett az első. Ugyanakkor szponzorunk, Tengyel Zoltán annyit kért: ha már így döntöttem, legalább játsszak csapatában a mátészalkai kispályás bajnokságban. Szót fogadtam, mai napig a pályán vagyok, várom az utánpótlást, hogy kiszorítson, de ez még nem jött össze! Ahogy ismerem a statisztikát, 2014 óta 109 gólt lőttem a városi bajnokságban, hogy előtte mennyit, azt most pontosan nem tudnám megmondani. Egyszer voltam gólkirály, 40 évesen a terembajnokság legjobb játékosának választottak, pedig abban időben éppen sérüléssel bajlódtam. A nyírmeggyesi öregfiúk csapatba is beszálltam, másfél év alatt hatvannégy gólt szereztem a Megyei Öregfiúk bajnokságban, szóval köszönöm, jól vagyok!
