A kényszer nagy úr. Kész szerencse, hogy Végh András szárazon tartotta a puskaport, na ne beszéljünk hülyeségeket – az igazolását. A Nábrád edzőjének ugyanis a kapuba kellett állni a Nyírmeggyes elleni megye kettes bajnokin.
Persze, a harmincnyolc éves szakvezető nem vagánykodni akart, pláne, hogy a Nábrád idegenben szerepelt a Kelet-Magyarország csoport tabellájának tetejére hónap óta bebetonozott Meggyes otthonában. Ráadásul a tisztes középcsapatnak számító vendégek elfogytak erre a meccsre, így a trénernek nem volt választása, magát állította a ketrec elé. A látogatók csere nélkül fellépve kaptak nagy zakót – tizennégy gólt. De azért nem dőlt össze a világ.
– Sajnos, az előző mérkőzésünkön a kapusunkat egy szabálytalan megmozdulás miatt a játékvezető kiállította, a cserekapus pedig szintén ugyanezen a meccsen, egy szerencsétlen ütközés miatt sérülést szenvedett – indokolta aktív szerepvállalását Végh András, a Szovjet becenévre hallgató Nábrád edzője. – Így előre sejteni lehetett, hogy nincs más választás! Vegyes érzelmek keringtek bennem a kezdés előtt, hiszen a sors fintora, hogy egy évvel ezelőtt szintén a Meggyes ellen kellett újra szerelést öltenem. Akkor sem sikerült jó szájízzel távoznom, ahogy most sem sikerült boldogan elhagynom a pályát.
Nem ez volt Végh András első beugrása, meglehet, talán nem is az utolsó.
– Igen, sajnos előfordult már többször is, hogy be kellett állnom a kapuba, mert annyira megcsappant létszám. Ha jól emlékszem, az előző bajnoki évadban is négyszer léptem pályára, igaz ebből egyszer mezőnyben. Nem állt távol tőlem a dolog, hiszen az aktív játékos pályafutásom alatt mindig is kapus voltam! Természetesen, ha kell bármikor állok a csapatom rendelkezésére, de az igazat megvallva nem szeretném, ha ez sűrűn előfordulna!
