Elmaradt a Beregdaróc–Hodász megye kettes bajnoki összecsapás a Kelet-Magyarország csoportban, holott a hazai egylet annak rendje és módja szerint szerelésbe vágta magát. Csak éppen az ellenfélnek volt hűlt helye…
Pedig az ifjúsági meccsen még a teljes arzenált bevetették a vendégek, olyannyira, hogy 4–0-ra nyertek. Aztán sehol semmi…
– Hóakadályok voltak Hodász és Nyírmeggyes között, ezért felnőttcsapat egy része nem érkezett meg a mérkőzésre – taglalta a történteket fanyar humorral Pálfi József, a Hodász edzője. – Végül is, a nagyokról csak annyit szeretnék mondani, a hogyan továbbról a vezetőségnek kell dönteni, mármint arról, van-e értelme ilyen formában folytatni? Mert minden második idegenbeli mérkőzésen létszámgondjaink vannak, az ificsapatból „merítve” tudunk csak kiállni.
Pálfi József a tizenötödik helyen szerénykedő „nagyok” mellett egyben a hodászi ifjúsági legénységet is irányítja. Szó se róla, a „kicsik” lényegesen jobban muzsikálnak, negyedikek a tabellán, de a beregdaróci fellépés – a győzelem dacára – is tanulságos példával szolgált.
– Az ifikről is ejtenék pár szót! – kérte a szakvezető. – Ezért nem tudunk csapatot építeni Hodászon: igaz gratulálok az elért eredményhez, ugyanakkor agyonnyert első félidő, 4–0 vezetés után képesek vagyunk 11-est hibázni, három sárgát és egy piros lapot begyűjteni. Ezekből a fiúkból, hogy akarunk komoly megye kettes felnőttcsapatot kialakítani? Pláne úgy, hogy öt játékos már túlkorosan szerepel, ami azt jelenti, jövőre ők egyáltalán nem játszhatnak az ifiben. Még annyit megjegyeznék a felnőttcsapat kapcsán: ha elválltan egy dolgot, ami tol-tól tól-ig, augusztustól júniusig tart, amely egy bajnoki évet jelent, el kellene gondolkodni, hogy az illető tartja-e a szavát. Vagy pedig mondja meg szemtől szembe, hogy ezt ő nem akarja csinálni, ne hitegessük feleslegesen egymást!
