A krónikák szerint Szamossályi ősidők óta lakott területnek számít, mindezt kőkori leletek erősítik meg. A futballhistória sem szűkölködik eseményekben, a momentán a megyei harmadosztály Szamos csoportban szereplő egyletet anno hajszál választotta el történelmi jelentőségű diadaltól…
A huszonegyedik századra fordulva egyszer még visszatornázta magát a Szamossályi a másodosztályba, de hosszú távon már nem tudott megragadni, az elmúlt időszakig viszont többször volt érmes a megye háromban. Manapság rosszabb idők járnak, az alig több, mint hétszáz lelket számláló falu színeit képviselő gárda tizedik helyen táborozik a tabellán, vagyis volt jobb, sokkal jobb – talán lesz is valamikor…
– A múltunk szép, de ebben az idényben nem igazán jöjjenek össze a dolgok – merült a részletekbe Ács Norbert, a Szamossályi harminchét éves játékos-edzője, aki leginkább csatárként veti be magát, de ha a szükség úgy kívánta, a kapuba is beállt. – A szerencse sincs velük, minden labda kifelé pattan kapufáról, de ugyebár azt szokták mondani, tenni is kell azért, hogy mindez megforduljon. A csapat gerince évek változatlan, de most valamiért nem tudjuk azt kihozni, amire egyébként képesek vagyunk. Lehet, az is gond, hogy jó lenne egy kis vérfrissítés, tartom: négy-öt új játékos az a többieket is inspirálná.
Ács Norbert szerint a csapat játékosai jóban-rosszban összetartanak, az elmúlt időben inkább utóbbi a jellemző. Holott, a Szamossályi képes villantani…
– Egy kiemelkedő meccsünk azért akadt, volt, ősszel 3–1-re legyőztük az éllovas Ópályit, amely sem előtte, ahogy utána sem botlott senki ellen. Érdekes, akkor szívvel-lélekkel hajtottak a fiúk, én éppen ezt hiánylom, azóta nem látom bennük a tüzet. Azért bízom abban, hogy a srácok is érzik, ez kevés, többet kell nyújtani! Annál is inkább, mert létezik egy szűk, de hűséges szurkolói kör, amelynek tagjai minden hazai mérkőzésen ott vannak, sőt, idegenbe is eljárnak néhányan. Már csak miattuk is kicsit motiváltabbnak és lelkesebbnek kell lennünk tavasszal!
