Katona, aki eddig ezredesi rangsorban szolgált Csengerben, a szombati bajnokin történtek után vastagon kiérdemelte, hogy ismét előléptessék.
Katona Pál mesterhármassal szolgált rá az elismerésre a Nagyhalász elleni összecsapáson, amelyet 4–0-ra nyert meg az egyébként csávában lévő megyei első osztályú futballcsapat. Olyannyira, hogy régen lehetett egyszerre ennyi jót és szépet írni a szatmáriakról, akik a közvetlen elitbe befészkelődött együttes „kaptak el”. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a harminchét éves frontember és az ő három gólja.
– Nagyon vissza kellene menni az időben, hogy megmondjam, mikor szereztem utoljára három gólt egy meccsen, de ez mindegy is, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok – fejtegette Katona Pál, szerényen elhallgatva, hogy hosszú évek óta megbízhatóan termel. – Az például jóval lényegesebb, hogy az új pályán ez volt az első bajnoki győzelmünk, holott már ősszel is játszottunk rajta négy mérkőzést. Na, ez már számít. Egyébként is számunkra élet-halál harc minden fellépés, mindegy kivel játszunk, főleg otthon pontokat kell szereznünk, hogy elhúzzuk a csíkot a kiesőzónából! A másik, hogy bár háromszor is betaláltam a Halász ellen, a csapat érdeme a győzelem, ehhez én egyedül nagyon kevés lettem volna.
Tény ugyanakkor, a Csenger számára még mindig kincset ér a harminchét éves csatár, aki küldetésnek tekinti, hogy kivegye részét a bennmaradásért vívott harcból.
– Soha nem volt sérülékeny, a téli felkészülés jól sikerült, a műfüves tornán is ment már a foci, ráadásul a mester bízik bennem. A négy meccsből háromszor is betett kezdőként tavasszal, a játékot pedig még mindig élvezem, de azért lassan el kell gondolkodom a visszavonuláson. Örökké nem futballozhatok ezen a szinten, úgy akarok elmenni Csengerből, hogy szép emléket hagyjak magamról, ha megkapaszkodunk a megye egyben, akkor nyugodt szívvel távozok. Jöjjenek a fiatalok, ez a világ rendje!
