Fekete Gábor olyan tempóban termeli a gólokat, amiért a régi, letűnt korszakban ráaggatták volna a sztahanovista titulust, egy méretes plecsnivel egyetemben.
A harminckilenc esztendős nyírgyulaji futballista a megyei első osztály tavaszi nyitányán két góllal melegített a Fehérgyarmat ellen, Baktalóránházán duplázott, Tiszakanyáron „csak” egyszer villant, de az győzelmet ért. Legutóbb a Kisvárda Master Good II. együttesével szemben nem aprózta, mesterhármast jegyzett. Ez annyi, mint nyolc gól négy meccsen – klasszis mutató bármilyen szinten!
– Semmi különösről nem tudok beszámolni, elkerülnek a súlyos sérülések, egyben van a csapat. én pedig visszakerültem a középcsatár posztra – merengett Fekete Gábor, aki tizenhárom találatnál tart az aktuális bajnoki évadban, ennél csak a vonatkozó listát vezető baktai Toldi András, illetve az ibrányi Nagy Dávid muzsikál jobban, ők egyaránt tizennégy „dugót” jegyeznek. – Mint sok más csatár, én is olyan vagyok, ha az első helyzetek bemennek, akkor elkapom a fonalat. Korábban Kemecsén éltem meg hasonlót, ott három meccsen nyolc gólt szereztem, tavaszi szezonban huszonötig jutottam és társgólkirály lettem a tiszakanyári Balázsi Petivel.
Nem mellesleg a Nyírgyulaj bebetonozta magát a második helyen, és felettébb biztató a csapat számára, hogy a folytatásban alapozhat Fekete Gábor formájára.
– Nyilván szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni az idényből. Addig jó az egész, amíg tart a sikersztori, főjön az elnök feje, a hogyan továbbról… Egyébként érdekes ez, az őszi szezonban nem volt kevesebb helyzetem, akkor mégsem ment annyira… Most, hogy megy a futball, nem görcsöl az ember, ami sokat számít, ilyenkor csaknem minden összejön. A megérzések is segítenek, a Kisvárda II. elleni meccsen szerzett második gólnál például kihez csorgott a kapusról kipattanó labda – hozzám, aki éppen ott álltam. Na, ez van, hál’istennek.
