…és még mindig a régi lemez. Serceg, ugrik, de mégis jó! Megannyiszor megénekeltük, és alighanem jó néhányszor megtesszük a jövőben is: a „nagy öregek” bárhol, bármikor képesek domborítani. A tavaszi nyitányon például az ötven esztendős Szatke Zoltán villantott – két gólt szerezve.
Holott neki aztán tényleg nem ez a „szakmája”. Világéletében védőként futballozott, nincs ez másként a kótaji csapatban sem. A tavaszi nyitányon azért a megyei másodosztályú egylet Szatke Zoltán hathatós közreműködésével nyert 4–0-ra Kálmánházán. Aki elől-hátul fényesen tette a dolgát.
– Tényleg nem emlékszem rá, hogy utoljára mikor szereztem két gólt egy meccsen, nem tegnap volt, az biztos – elmélkedett Szatke Zoltán. – Most már azért nem jellemző rám, hogy gólokat szállítsak, néha ugyan előre merészkedek, ősszel betaláltam egyszer a Levelek ellen, de szerencsére vannak mások a csapatban, akik elvégzik ezt a „munkát”. Kálmánházán egyet fejeltem, egyet lőttem, és nagyon jól esett újra átélni az apró kis örömeket.
Szatke Zoltán pedig nagyon megbecsüli az ilyen pillanatokat.
– Kicsit elszoktam ettől az érzéstől, meg aztán manapság leginkább arra törekszem, hogy hátul próbáljam megoldani a feladatom. El kell ismerni, sokkal gyorsabb emberek játszanak velem szemben, éppen elég arra figyelni, hogy megakadályozzam őket. Ez csak hab a tortán, hogy néha nekem is sikerül bevenni a kaput. A fiúk egyből élcelődtek is: úgy ment, ahogy gyakoroltuk edzéseken… Az is igaz, a társaim mindkét gólnál kiszolgáltak, nekem már könnyű dolgom volt, csak fel kellett tennem az i-re a pontot Sajnálom Kotricz Zoli barátomékat, hogy éppen ellenük történt mindez, nekik nyilván nem jött jól a vereség, dehát ilyen a foci..
