Azért nem gyenge, ha valaki húsz méterről eleresztett kapáslövésből rámolja be első felnőtt bajnoki gólját. Ami ráadásul idegenbeli győzelmet ért – jelen esetben a Vásárosnamény számára.
Az „elkövető” Bartha Ferenc volt: a beregi egylet tizenkilenc éves középpályása a megyei első osztály tavaszi nyitókörében vette be a Nagyecsed kapuját. A naményi titán a hetvenedik percben szállt be csereként, öt minutum múlva elsült a lába.
– Az őszi szezonban néhány alkalommal már játszottam csereként a nagycsapatban, de a felnőttmeccsen tényleg ez volt az első gólom, ami mindjárt három pontot eredményezett – lelkendezett teljes joggal Bartha Ferenc. – Kevés nálam boldogabb ember lehet most, pláne, hogy még engem is meglepett. Amikor beálltam, azt kérte tőlem Dudás Zoltán edző, hogy elsősorban a védekező feladatomat oldjam meg, szerencsére sikerült kicsit túlteljesíteni. Ki ne örülne, hát a helyemben? Több edzőmeccsen pályára léptem, amelyeken úgy éreztem, egész jól ment a játék, így nem izgultam, hogy baj lesz.
Meglehet, a vásárosnaményiak új gyöngyszemre akadtak, bár Bartha Ferenc momentán repülni tudna a boldogságtól – nem jár a fellegekben. Tudja, a szamárlétrát szigorúan végig kell járni. egy tuti: a család mellette fog állni!
– Nagyapám ott volt a meccsen, a fater is szokott járni, de ő most dolgozott, nem ért rá. A múltkor sem jött, amikor végig játszottam az edzőmeccset, lehet, nem is rossz ómen, ha nincs jelen… Persze, nyilván nem ezen múlik, az a legjobb, ha együtt örülhetek velük. Szeretnék minél többet játszani a fejlődésem érdekében, idővel meghatározó tagja lenni a naményi csapatnak, bízom benne, hogy máskor is hasonlóan sikeresen fogok beszállni.
