Végh Andrást túlzás lenne fenegyereknek titulálni, egyrészt már messze nem vásott kölyök, kinőt ebből a korból, másfelől mindent a szent ügy, a nábrádi futballcsapat érdekében cselekszik. A konfliktusokat is vállalva, így meglehet, sokak szemében szálka. A megyei másodosztály Kelet-Magyarország csoportban szereplő együttes edzője viszont tűzbe megy „fiaiért.”
– Hét éve kezdődött, amikor abbahagytam az aktív labdarúgást – mesélte Végh András. – Két térdműtéten estem át, nehéz döntés volt, de mivel családom is van, így a munka fontosabb, nem tehettem meg, hogy műtétek után itthon legyek táppénzen, bármilyen fájó volt be kellett fejeznem. Kérdeztem magamtól, de mi lesz most? Amióta az eszemet tudom a fociért éltem-haltam! Ekkor jött a váratlan felkérés. Bevallom őszintén, elsőre nemet mondtam, kértem egy kis gondolkodási időt. Úgy gondoltam, nagy teher ez, egy labdarúgást szerető falu csapatát a nyakamba venni, ráadásul előttr kezdtünk bele a feleségemmel a munkahely melletti vállalkozásba. Rövid gondolkodás után aztán mégis igent mondtam.
…és beindult a verkli. Kisvártatva feltámadt a nábrádi egylet.
– A felénél járt a bajnokság, hetedik helyen állt a csapat a megyei háromban, innen sikerült bronzérmet szereznünk, amire azt mondtam, hogy ez így nem is kezdődik rosszul. Aztán volt egy kisiklás és ötödiként végeztünk. Akkor azt mondtam, ez így nem mehet tovább, Nábrád megérdemli, hogy visszajusson a másodosztályba, így ismeretségi és baráti alapon kerestem játékosokat. Ez megvalósult, mert a megye egyből, illetve kettőből igazoltunk. Voltak köztük visszatérők, de újak is, akik szinte az első szavamra igent mondtak! Mindezt bizonyította az is, hogy veretlenül megnyertük a bajnokságot! Azt még kiemelném, hogy a nábrádi labdarúgás történelmében még nem volt olyan, hogy csapat a Magyar Kupa megyei selejtezőjében az ötödik körig eljutott volna! Harmadosztályúként olyan csapatokat győztünk le, mint az akkoriban szebb napokat látott Záhony, vagy Fehérgyarmat! Az meg, hogy mi motivál az nagyon egyszerű! Mindig győzni akarok bárki legyen az ellenfél, és nekem ez a csapat a második családom!
Végh András nem a játékvezetők nagy barátja, ez utóbbi évek történéseiből fényesen kiderült. De vajon miért?
– Ez egy nagyon jó kérdés, még vártam is. Ők sem nekem! Persze azt azért hozzátenném vannak kivételek! Biztos azzal kezdődött az egész, hogy kendőzetlenül megmondom a véleményem róluk, és természetesen szókimondóan! Biztos valami BAR-listán vagyok már náluk, mint azok a hitelezők, akik nem tudnak fizetni, de engem ez sem érdekel! Tudom, sokszor arra hivatkoznak, hogy kevés a játékvezető, meg tévedni emberi dolog, de könyörgöm, akinek nincs egy megye harmadosztályú meccse, sőt még a tv-ben sem látott focit, az véleményem szerint ne menjen játékvezetőnek, vagy viselje a következményeit! Én sem vagyok valami profi, meg persze az edzők néha elfogultak is a saját csapatukkal kapcsolatban, de azt szeretném tőlük megkérdezni: amikor kikap a csapatom és ennek ellenére azt nyilatkozom, hogy kiváló játékvezetés mellett…, akkor úgy gondolom, nem csak bennem van a hiba! A másik dolog pedig már a szándékos szívatás! Sajnos igen, ilyen is előfordult már! Remélem ezt olvasni fogják az illetékesek is, és velem együtt már nagyon várják a tavaszi rajtot. Egy dolgot ígérhetek az új évre nekik: nem fogok megváltozni! Ezt megfogadom!
