Ma térségünk szegényebb lett két nagyszerű sportemberrel… Elhunyt Kósa László és Szaniszló Szabolcs!

Szaniszló Szabolcs korán távozott

Laci bátyám 76 évet élt. Régi jó barátom, „Druszámnak“ szólítottuk egymást. Akárhol, akármikor találkoztunk, előbb-utóbb a focinál kötöttünk ki. Egy aprócska faluban, Olcsvaapátiban volt hosszú-hosszú évekig a „footbal mindenese”! Szervezte, csinálta, önzetlenül, térítés nélkül pallérozta az akkori fiatalságot. Tisztelték, becsülték, nem csupán a saját játékosai, de az ellenfelek és a játékvezetők is. Sokat dolgozott, a „Tsz-világban” ácsmester volt, később, még nyugdíjasként is a szeretett szakmájában dolgozott. Az olcsvaapáti focicsapatot a kezdetektől a végéig gardírozta, A csapat megszűnése után egy darabig Nábrádon is edzősködött. Nagyon régen, talán 30 éve írtam róla a Népsportban. Haláláig emlegette azt a cikket, mert az volt benne írva: „sok olyan ember kellene a magyar labdarúgásba, mint Kósa László”! …Milyen az élet… Társadalmi temetésén Papp Attila működik közre, aki abban az időben játékvezető volt – Laci bátyám szintén jó barátja.

A másik elhunyt sporttársunk Szaniszló Szabolcs. Fiatalon ment el, 50 évet élt. Kezdetben játszott a Fehérgyarmati SE-ben, majd a kispályás focinak hódolt. A Közalkalmazottak, később a “MUKI” voltak a csapatai. Évekig edzősködött a gyarmati gyermekfocistákkal, tanított Kölcsey Ferenc Általános Iskolában, mint testnevelő. Később, mint sportreferens, évekig szervezte a fehérgyarmati városi kispályás labdarúgó-bajnokságot. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála mindannyiunkat megdöbbentett. Jó barátomat, sporttársamat, újpesti szurkolótársamat gyászolom.

Őszinte részvétem mindkét sporttársam, barátom családjának! Nyugodjanak békében!

Tukacs László

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .