Ma térségünk szegényebb lett két nagyszerű sportemberrel… Elhunyt Kósa László és Szaniszló Szabolcs!
Laci bátyám 76 évet élt. Régi jó barátom, „Druszámnak“ szólítottuk egymást. Akárhol, akármikor találkoztunk, előbb-utóbb a focinál kötöttünk ki. Egy aprócska faluban, Olcsvaapátiban volt hosszú-hosszú évekig a „footbal mindenese”! Szervezte, csinálta, önzetlenül, térítés nélkül pallérozta az akkori fiatalságot. Tisztelték, becsülték, nem csupán a saját játékosai, de az ellenfelek és a játékvezetők is. Sokat dolgozott, a „Tsz-világban” ácsmester volt, később, még nyugdíjasként is a szeretett szakmájában dolgozott. Az olcsvaapáti focicsapatot a kezdetektől a végéig gardírozta, A csapat megszűnése után egy darabig Nábrádon is edzősködött. Nagyon régen, talán 30 éve írtam róla a Népsportban. Haláláig emlegette azt a cikket, mert az volt benne írva: „sok olyan ember kellene a magyar labdarúgásba, mint Kósa László”! …Milyen az élet… Társadalmi temetésén Papp Attila működik közre, aki abban az időben játékvezető volt – Laci bátyám szintén jó barátja.
A másik elhunyt sporttársunk Szaniszló Szabolcs. Fiatalon ment el, 50 évet élt. Kezdetben játszott a Fehérgyarmati SE-ben, majd a kispályás focinak hódolt. A Közalkalmazottak, később a “MUKI” voltak a csapatai. Évekig edzősködött a gyarmati gyermekfocistákkal, tanított Kölcsey Ferenc Általános Iskolában, mint testnevelő. Később, mint sportreferens, évekig szervezte a fehérgyarmati városi kispályás labdarúgó-bajnokságot. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála mindannyiunkat megdöbbentett. Jó barátomat, sporttársamat, újpesti szurkolótársamat gyászolom.
Őszinte részvétem mindkét sporttársam, barátom családjának! Nyugodjanak békében!
Tukacs László
