Nemrég még arról diskuráltunk, sőt írtunk, hogy Dolhai Tibornak ötvenhét évesen esze ágában sincs nyugdíjba vonulni – befejezni a futballt. Az élet azonban közbeszólt: az elmúlt hét végén játszott Encsencs–Nyíribrony edzőmeccsen beütött a krach.
Olyannyira, hogy a kapus jelenleg otthoni fogságra ítéltetett.
– Az első félidőben egy ártatlan szituáció közben felugrottam a beívelt labdára, már a levegőben reccsenést hallottam – taglalta a történteket Dolhai Tibor. – Valószínűleg az ugrást követő lendülettől elszakadt Achilles-ín a bal lábamon, ahogy földet értem, mivel nem volt, ami tartsa, a bal belső bokám is eltört. A lányomék bevittek a balesetire, ultrahang, majd röntgen, és megállapították a szakadást és a törést. Aznap megműtöttek, összecsavarozták a bokámat, varrták az ínat, végül gipszet kaptam. Február 13-án varratszedés vár rám, utána indul a mandula, remélhetőleg elkezdek gyógyulni.
Mivel Dolhai Tibor nem nyeretlen kétéves már, tisztában van azzal: a visszatérés nem lenne egyszerű. A jelek szerint a döntés megszületett…
– Az az igazság, talán így akarta a sors a tudtomra adni, hogy lejárt az időm a futballpályán. Kicsit durvára sikeredett, de vettem a lapot: azt gondolom, itt a vége az aktív pályafutásnak! Azért köszönöm rengeteg biztatást, az értem aggódok törődését.
