Ez az év is jól kezdődött. Az Ibránynak mindenképp, amely zsinórban másodszor diadalmaskodott az egyébként hatodik alkalommal kiírt Nyírerdő Kupa megyei teremtornán.
Ráadásul a száraz tények bizonyítják: a Tisza-parti egylet magasan kilógott a sorból. Egyetlen csapatként a selejtezőt, majd a középdöntőt is makulátlan mérleggel teljesítette, a nyolcas döntőben ugyan becsúszott egy iksz a Gyulaháza ellen, dehát emiatt senki nem dőlt a kardjába. Ha ennyi nem elég, még egy nyomos érv szól a Madalina-brigád mellett – egyetlen gólt sem „szedett be” a nyolcas döntőben.
– Immár negyven éve kispályázok, volt, olyan csapat a nyolcas döntőben, amely ellen az ősszel kispályás bajnoki mérkőzést játszottam – lebegtette meg Madalina György, az Ibrány edzője, hogy nem csak beszél róla, még mindig aktívan űzi a sportágat. – Gondolom, ragadt rám valami… Érdemes tudni, hogy ma már az amatőr futballcsapatoknál is fontos része az edzéseknek a kis- és mérkőzésjátékok. Szerencsémre, technikás, kreatív játékosaim vannak, úgyhogy nem volt nehéz dolgom, csupán arra kellett figyelnem, hogy a megbeszéltek szerint játszunk. Mindemellett azért is lényeges volt számomra a győzelem, mert két sorral szerepeltünk, ezek után nem fogják a fejemet venni azok, akik ezúttal kimaradtak a keretből.
Az Ibrány duplázott, mivel megvédte címét, miközben Madalina György triplázott: a tréner jelenlegi együttesét ugyebár kétszer, előtte a Rakamazt vezette a (terem)csúcsra.
– Nem akarok szerénytelen lenni, de két kívánságom van még: addig mindenképpen szeretnék a labdarúgásban tevékenykedni, amíg valamelyik kolléga ebben a sorozatban nem fog hasonló, netán jobb eredményt elérni, ami innentől minimum három év. De a legnagyobb kívánságom, hogy a versenykiírás értelmében jövőre már ne indulhassunk. Ez azt jelentené…
