A csengersimai csapat surranó pályán „közlekedve” érkezett meg a Nyírerdő Kupa megyei teremtorna nagydöntőjébe.
A másodosztály Kelet-Magyarország csoport nyolcadik helyén táborozó együttes nagy felhajtás nélkül, csendben nyomult előre. Előbb a csengeri selejtezőcsoportot nyerte meg, majd a középdöntő leveleki négyesfogatából – az Apagy mögött – a második helyet megcsípve masírozott a nyíregyházi Filo Focicsarnokban vasárnap esedékes nyolcas fináléba.
Az egy dolog, hogy a Csengersima még soha nem jutott ilyen messze a hatodik alkalommal kiírt eseményen, másrészt, ha szívünkre tesszük a kezünket, úgy őszintén: hányan tettek volna arra, hogy a végjátékban is ott lesznek?
– Talán sokan nem hittek nekem, amikor az őszi idény értékeléskor azt nyilatkoztam, sokkal jobb csapatunk van annál, mint ahol jelenleg állunk a tabellán – érzékeltette Volkán Roland, a Csengersima játékos-edzője, hogy egyértelműen többre taksálja „fiai” tudását. – Ráadásul nekünk fekszik az 5+1-es játék, adottak hozzá a megfelelő emberek. Talán nem véletlen, hogy a selejtezőben és a középdöntőben kétszer vesztettünk, az egyik meccset óvás miatt buktuk el.
Ehhez csak annyit, a leveleki fellépés meglehetősen kalandosan indult a csapat számára: egyfelől ugyebár nem a szomszédból indultak, mindemellett a nagy havazás is csaknem keresztbe tett…
– Az volt a baj, hogy vasárnap reggel leszakadt a hó, csak hét játékos érkezett meg időben Levelekre, ráadásul a szerelés is késett, így megkülönböztető mezben tudtunk csak szerepelni az Apagy elleni első mérkőzésen – merült a részletekbe a tréner. – Erre rá is ment ez a meccs… Menetközben befutottak a többiek, utána pedig már nem volt gondunk. A döntőben nincs rajtunk nyomás, mi aztán nyugodtan játszhatunk, szerintem már így is történelmet írtunk.
