Erdei Zoltán a negyvenedik születésnapi buliján (2017 októberében volt…) azt találta mondani: kizárt dolog, hogy ötven évesen aktívan futballozzon. Azért ehhez hozzácsapta, hogy a sportághoz egészen biztos lesz valami köze akkor is, bár munkája mellett aligha fog edzősködni.
A korábbi nyírbátori gólfelelelős, a szabadrúgások specialistája harmincévesen a Tiszabecs játékosa volt, jelenleg a megyei első osztályban élcsapatnak számítóNyírgyulaj szolgálatában áll. Ha rajta múlik, egy ideig még egészen biztosan.
– Tartom véleményem, nehéz elképzelni, hogy ötven évesen még a pályán legyek, most viszont még nem akarom abbahagyni – hangoztatta Erdei Zoltán. – Jól érzem magam a bőrömben, és szerencsére messze van még az idő, amikor elérem azt a kort. Nem tervezek előre semmit, mindig csak a következő szezonra gondolok, biztos vagyok abban, hogy ráérzek majd a pillanatra, amikor valóban félre kell álljak. Nem fogom megvárni, amíg lefelé lógok ki a sorból! Szerencsére jó a genetikám, nem vagyok elhízva, ha nem szeretném a focit, nyilván nem csinálnám, mert nekem ez egyáltalán nem nyűg. Sok minden megváltozott az elmúlt néhány évben, de én a régi vagyok. Továbbra is benne van az emberben, hogy gólokat szerezzen, ez most, sajnos nem az én szezonom volt ebben a tekintetben.
Hogy Erdei Zoltán mennyire komolyan veszi a futballt, jól jelzi: az elengedhetetlen orvosi akciót is úgy igazította, hogy minél hamarabb játszhasson – ott legyen a felkészülés dandárjában.
– Decemberben megműtötték a sarkamat, csontkinövést távolítottak el. Már nagyon zavart, korábban kaptam rá injekciót, az használt is, de nem lehetett és nem is akartam tovább halasztani a beavatkozást., Ez az időszak alkalmas volt rá, bár januárban akarták elvégezni, én mindenképpen túl kívántam lenni rajta decemberben. Azt mondták, három hét múlva a fájdalomnak el kell múlni, utána bekapcsolódhatok a munkába, így nem kell sokat kihagynom.
