Akár vitaindító is lehet eme történetsorozat, amelynek második, egyben zárófejezetében Resán Attila, a Kemecse megyei másodosztályú futballcsapatának szakosztályvezetője mesélt arról, miként csöppent a megyei futballközegbe, majd döbbent rá: hogy lehetne ez másként is csinálni…
– A megye egyes küszködésünkben legnagyobb támaszom, Kovács Misi ajánlására Borza Lászlóval, és az ő javaslatára érkezett játékosokra alapozva nekivágtunk a „vissza megyei első osztályba projektbe”, ami a bajnokság végéig lebegtette előttünk a feljutás esélyét – folytatta történetét Resán Attila. – De a kulcsfontosságú meccseken elszenvedett vereségek következtében csak a dobogó harmadik fokára elég pontot szerzett a csapat. Lehetne azzal takarózni, hogy a Kótaj olyan őszt produkált, amit még egyszer nem fog, vagy hogy az Újfehértó összeszokottabb volt, de az igazi kudarcot (ez az én véleményem) a csapaton belüli széthúzás jelentette.
A kudarc fájdalmas érzése
– Nem igazán figyelve a hibás részekre, ugyanakkor megerősített kerettel indultunk neki a következő megyei másodosztályú szezonunknak, ami olyan gyászos őszi szezont hozott, amely bennem is felébresztette a kudarc fájdalmas érzését. A konkrétan hatodik helyen befejezett idény egyenlő volt a kilátástalan jövővel. A kudarc és egyéb más hatások arra ébresztettek rá, hogy cél nélküli, mindazonáltal a jövő csapatának alapjait lerakó munkába kell kezdeni. Ennek áldozatává vált Borza László edző és a játékoskeretben is meglehetősen sok poszton változtatunk. Utólag visszatekintve sikerként élem meg a változást követő tavaszi szezont, ami végül ismét a dobogó harmadik fokát eredményezte, bár utolsó két meccsen, amelyek a csoportrangadók voltak, vereséget szenvedtünk.
A múlt tanulságai elkísérnek
– Követtem el hibákat, amelyekből a jövőre tekintve tapasztalati erőt próbálok meríteni. Amit ebben a másfél évben megtanultam a megyei focival kapcsolatban, iránymutató lesz számomra az elkövetkező években. Fő tapasztalat, az olyan futballistákat, akik fölé helyezik magukat a csapat érdekein és leginkább az anyagi motiváció vezérli őket, olyan messzire kell elkerülni, amilyen messze csak lehet. Nagy hibám, hogy ragaszkodom az emberekhez a csapaton belül akkor is, ha ők visszaélnek a bizalmammal, és emiatt nem léptem időben a változások útjára. Ebben az esetben talán nagyobb lett volna a sikere Borza László edzői munkájának, de ez már a múlt árnyaiba vész. A jelen arról szól, hogy az a bizonyos sajt a szánkban maradjon, és azon dolgozzunk, hogy minél kisebb rotációval a Kemecse meg tudja vetni a lábát a megyei első osztályban. A múlt tanulságai elkísérnek és remélem, hogy a befektetett energiák nem vesznek kárba. Egy biztos, aki nálam játszik vagy játszani fog, át kell éreznie, amit a 4501 jelent.
