A megyei futball mókamestere címet ezúttal ünnepélyesen átadjuk Fabók Istvánnak.
A másodosztály Nyírerdő csoportban szereplő Kék szakvezetője az edzői nyilatkozatok terén kifejtett áldásos munkájának elismeréseként veheti át az elismerést, amiért a vállveregetés mellett egy magasztosabb jutalom is dukál: emlékét az internet örökre megőrzi.
– Úgy emlékszem, egész gyermekkorom a labda körül forgott, tudatosan készültem és ahogy mondani szokták, már akkor annyi eszem volt, mint most – vette szokás szerint viccesre a figurát Fabók István, aki szilveszter napján új területre merészkedett: életrajzi szösszeneteket osztott meg velünk, földi halandókkal. – Később, mint minden normális ember, tisztességes, mindenki által megbecsült, keveset kritizált elfoglaltságot szerettem volna, így edzőnek álltam. Nekem erről papírom van, mondhatjuk, hogy Pisti komp akart lenni, de nem komplett. Mindenki tudja, a foci környezete tele van flúgos emberekkel, így a hülyeség ragályos. A volt szomszédom, Tiszatelek legnevezetesebb labdarúgója: Bacskai Béla, aki a 80-as években az Ózdi Kohász NBI -es csapatában focizott. Béla mondott olyanokat, hogy a verebek lefordultak a villanydrótról. Azóta tudom, két embernek nincs párja. Így járt át a foci különös szelleme, tele Andersenekkel és Hofi Gézákkal.
„A menyecskék alól szedték ki a violinkulcsot”
– Mindenkinek megadom a tiszteletet, elvem az: soha nem kritizálni senkit, hisz mindenki a legjobbat akarja, vagy csak szeretné. Az, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, nálam nem pálya. A nyilatkozatokat előre eltervezni lehetetlen, bár gyűjtőmunka van, hisz beszélünk focistákkal, vezetőkkel, sőt bármilyen meglepő játékvezetőkkel is. Olyan ez mint, amikor Bartók meg Kodály elindult vidékre és a menyecskék alól szedték ki a violinkulcsot. Tudom, nem vagyok egy Super Mario, de én soha nem akartam ráfeszülni semmire. Tisztában vagyok a defektjeimmel és ezt vállalom, mint ahogy a nyilatkozatokat is. Van, aki ezekkel szimpatizál és van aki nem, de hát tévét is kikapcsolom, ha nem érdekel a műsor. Nem kell túlragozni, de a megyei foci olyan, mint a suli konyha: ki tud kevesebb alapanyagból több adagot elfogadható minőségben kifőzni. Igaz, a régi jó dolgokból már nem maradt semmi, de szerintem nem is kell, mert ez egy más helyzet, amihez alkalmazkodni kell. Valami van, de nem az igazi, így is legalább megpróbálunk tovább megmaradni, mint a Schmitt Pali bá doktorija.
