A kótaji futballcsapat tagjaként a megyei futball néhány ikonikus alakja szaladgál a pályán. Szatke Zoltán, Ferenczi Flórián, vagy éppen testvére, Ferenczi Miklós letett már ezt, azt a (foci)asztalra.
. A negyvenkét éves „Mityu” pedig egyáltalán nem lankad: a másodosztály Pannónia Zrt. csoport őszi idényében nyolc góllal segítette együttesét, amely bebetonozta magát az élcsoportba.
– Legalább ezt a tavaszt becsületesen megcsinálom, utána majd meglátjuk – érkezett a válasz Ferenczi Miklóstól arra a felvetésre, hogy meddig tervezi a folytatás. – Ilyenkor már az is számít, az egészségem, hogy bírja, amúgy szeretnék még focizni. Másfelé már nem kacsingatok, ha szükség van rám, amíg igényt tartanak rám, természetesen próbálok segíteni a csapatnak. Még mindig teljesen mértékben élvezem, szívből játszok, ráadásul most nagyon jó társaság van Kótajban, sőt, azt mondom, némi erősítéssel nagyot lehetne alkotni a jelenlegi megye kettőben. Na és óriási megtiszteltetés, hogy Szatke Zoltán mellett fuballozhatok, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen játékossal szerepelhetek egy csapattal, aki csupaszív, végtelenül rendes ember!
Nyilván nem véletlen, hogy Ferenczi Miklóst bízták meg, hogy a kótaji srácokból csapatot „gyúrjon”.
– Czifra Krisztián társaságában irányítom az ifjúsági csapatot, szeretem ezt a munkát, bár olykor nem egyszerű a gyerekekkel foglalkozni. Sokszor noszogatni kell őket, éppen az bánt, hogy a mostani fiatalok nem nőnek fel a feladathoz, tisztelet a kivételnek, hiányzik belőlük az alázat, de hát elmondták már ezt korábban mások is. Nem úgy van már, mint a mi időnkben, amikor alig vártuk, hogy meccs legyen, hozzá kell lassan edződni, sok dolog megváltozott, nem éppen jó irányba… Ezúton szeretnék boldog karácsonyi ünnepeket kívánni minden sportbarátnak.
