A megyei másodosztály Pannónia Zrt. csoport őszi eseményeit feldolgozó sorozatunk harmadik részében az alsóházba szorult csapatok szakvezetői értékelnek.
- Kálmánháza 15 3 – 12 30–55 9
Kotricz Zoltán játékos-edző: – Két héttel a szezon kezdet előtt kaptuk a felkérest, hogy amennyiben az egyesület vállalja, úgy a 2018/19-es bajnoki évet a megyei másodosztályban kezdheti. Ez a váratlan felkérés, bár nagy örömmel töltött el bennünket, de legalább ennyi fejtőrest is okozott, hisz a megye háromra készültünk, oda is teljesen új csapatot kellett volna építenünk. Ez volt ugyan a korábbi célunk, ezért dolgoztunk, viszont ez igy teljesen átírta az addigi forgatókönyvet. A csapat új igazolásait, a magasabb osztály kívánalmainak, és az egyesület lehetőségeinek megfelelően kellett alakítani, ráadásul létszámban is kevesen voltunk az új szezonra. Rengeteg munka kellett ahhoz, hogy időben rajtra készen álljunk, s mellettünk az addig előtte nem létező U19-es csapatunk is szerelést öltsön magara. Még szezon közben is történtek változások a keretben, a távozási és érkezesi oldalon is. Célunk egyértelműen a biztos bennmaradást jelentő pozíciók egyikén végezni, igy menni a teli szünetre is. Ezt sikerült teljesítenünk, viszont elégedettek azért ezzel a szerepléssel korántsem vagyunk. Jó pár mérkőzés után lehet hiányérzetünk, több találkozón is megvolt az esélyünk a pont, pontok megszerzésére. Sajnos, ahhoz viszont meg nem voltunk elég egységesek, koncentráltak, hogy ezeket megvalósítsuk. Viszonylag sok gólt szereztünk, ami jelzi, hogy sosem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, szép akciókat is képesek voltunk vezetni, de a sok kapott gól tökéletesen rávilágit arra, hogy ennél az újonccsapatnál a támadásépítés és a védekezés nem volt igazan egyensúlyban sokszor. Igaz, pontrúgások után kaptunk sok gólt elsősorban. Ha csak a félidei tabellát néznénk, a kilencedik helyen vitézkedhetnénk, viszont egy mérkőzés 90 percig tart, igy kár ezen elmélkedni. De amennyiben sikerül levonnunk a megfelelő következtetéseket, tanulnunk a hibáinkból, akkor lényegesen többre lehetünk képesek. A közösségünk jó, ha a csapat gerince együtt marad, a hiányposztjainkra érkezik egy-két új játékos, valamint a keretben megfelelő lesz a versenyhelyzet, szebb tavasz elé nézhetünk. Az ősz nekünk a tanulásról szólt, de a leckét igazan csak tavasszal kell felmondanunk, de akkor mar jól kell vizsgáznunk!
- Tiszalök 15 2 1 12 17–50 7
Nagy Gábor edző: – Először is szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni a játékosok egész féléves munkáját, valamint mindazok segítségét, akik bármilyen formában a csapatunk mellett álltak – nem sokan vannak. Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy nem úgy sikerült az őszi szezon, ahogyan azt terveztük. Amikor kielemeztük a lejátszott mérkőzéseket, megállapítottuk, reálisan tizenegy pont „maradt benne” ebben az őszben, amit a meccsek képe és a mutatott játék alapján meg kellett volna szerezni. Ehhez egyelőre nem volt meg a kellő rutinunk, a kiélezett ki-ki szituációkból, sajnos az ellenfelek kerültek ki győztesen. Emellett sok szoros, egy-két gólkülönbségű csatát is vívtunk meghatározó csapatok ellen. Kétarcú volt a csapatunk, egy igazi hullámvasutat jártunk be ezen az őszön. Az viszont nem egy bevett szokás, már a megyei másodosztályban sem (sajnos), hogy helyi játékosokból, száz százalékban a megyei harmadosztályú játékoskeretet megőrizve próbál meg helytállni egy csapat a feljutást követően. Mi ezen nagyon kevesek közé tartozunk és úgy gondolom, ez mindenképpen dicsérendő, hiszen amatőr futballról beszélünk – sajnos, csak elméletben… A célunk továbbra is a bennmaradás és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a legvégére ez ne legyen „necces”. Ha sikerül kihoznunk a csapatból, ami ténylegesen benne van és ez az eredményekben is meg fog mutatkozni, akkor biztos vagyok benne, hogy sikerrel fogunk járni. Van tizenöt mérkőzésünk, számunkra ezek mindegyike felér majd egy háborúval, amit az életben maradásért vívunk. Állunk elébe!
- Nyírbéltek 15 1 3 11 12–43 6
Tóth Tibor edző: – Azt tudom mondani, első három fordulóban az újoncok lendületével pontokat tudtunk szerezni, a folytatásban voltak még olyan meccseink, amelyeken kis szerencsével lett volna esélyünk, viszont a szezon végén határozottan kiütközött az edzéshiány, ekkor fájó vereségeket szenvedtünk. Egyértelmű, hogy csak akkor lesz esélyünk az előrelépésre, ha minél többet tudunk dolgozni – minél többen. Mindenképpen szeretnénk erősíteni, mutatkozik is reális esély arra, hogy mindez megvalósul.
- Nyírtelek 15 1 – 14 9–69 3
Dankó Zoltán játékos-edző: – Bármi is történt ősszel, le a kalappal a játékosok előtt, akik végig csinálták szezont. Tény, nem tekinthetjük eredményesnek a szereplésünket, de a srácokkal arra törekszünk, hogy fejlődjünk, és ezt lehetőleg bizonyítsuk tavasszal.
