Nem tettünk még ilyet, de mindennek eljön az ideje. Honlapunk pedig eddig is többször bizonyította, hogy szívesen segít, különösen a jó ügyek érdekében. Márpedig most itt az ismételt alkalom, a Nyírgyulaj élvonalbeli futsalcsapatának hétfői, nemes cselekedete apropóján. Az írást változtatás nélkül közöljük.
A tegnapi nap margójára
“Család
Aki ismer minket tudja, hogy szeretünk segíteni, hogyha bárki megkeres minket, mi a tőlünk telhető legtöbbet próbáljuk adni. Így neveljük a lányainkat is és szeretnénk, ha a környezetünk is befogadó lenne a kéznyújtásra.
Hétfőn este a mi lelkünk csordultig telt. s hihetetlenül hálásak vagyunk, hogy ennyi partnert találtunk, ahhoz, hogy ekkora örömet szerezzünk.
Novemberben szokásosan keresgélni kezdtünk családilag, hogy kinek tudnánk szebbé tenni az ünnepét, persze rengeteg olyan gyerek, és ember van, akinek igazán szüksége lenne nem csak most a támogatásra. Telefonáltunk, kérdezősködtünk és Nyírbátorban megtaláltuk az Éltes Mátyás Általános Iskola Szakiskola és Készségfejlesztőt, azon belül is Dávidot. Dávid 7. osztályos autista fiú, aki szépen teljesít, versenyekre jár. Egy tablet volt a kívánsága. Újabb telefonálgatások, Elnök Úr igent mondott és elindult az ajándék beszerzés. A csapat egy emberként állt az ügy mögé és összegyűjtött 300 tábla csokoládét, hogy az odajáró gyerekek is örülhessenek valaminek. Mi pedig boldogok voltunk, hogy segítünk, közben itthon is elküldtük a mi szokásos kis csomagjainkat a “beteg kis barátainknak”.
Egy héttel a mérkőzés előtt már minden le volt szervezve és akkor befutott egy kérés. Luca beteg 3 éves leukémiás kislány, akinek jó lenne a segítség. Nem sokat gondolkodtunk, összeszedtük, amink van, kerestük, akiket tudtunk és sikerült összehozni egy kis csodát.
Hétfőn felpakoltuk a gyerekeket, telepakoltuk az ajándékokkal a kocsinkat és elindultunk Nyírbátorba. Izgultunk, hogy hogyan fogadják majd, de amit kaptunk több, mint amit adtunk. Dávid a kezdőrúgást is elvégezte, pedig még életében nem focizott, s most mi voltunk a Jézuska, hiszen csak ő tudta mi a szíve vágya.
Luca apukája, pedig könnyekig hatódott és azt, mondta, hogy nem gondolta volna, hogy vannak még ilyen önzetlen emberek, mérhetetlenül hálás volt, s a képek magukért beszélnek.
A futsal egy nagy család. S itt szeretném megköszönni a tegnapi meccs rész vevőinek, hogy segítettek nekünk! A Szigetszentmiklós futsalcsapata kizárólag a pályán volt ellenfél, s nagyon nagy részben hozzájárult az ajándékhoz, hihetetlen kedvesek és megértők voltak, illetve a hazai csapatnak, hogy nem mondtak nemet amikor kértünk. A szűk családunk a két lányunk és mi magunk, de tudjuk, hogy végtelenül és örökre mi ehhez a sporthoz is tartoztunk. Gabi itt van otthon, itt vannak a barátok és az életének egy jó része, s örülünk, hogy ennek mi a részesei lehetünk. Köszönjük, hogy valóra válthattuk az álmokat!
Mindenkinek kívánunk Boldog és Békés Ünnepeket!
Pallaiék”
