Az igazi életművészek a föld hátán is megélnek. Az olyan laza csávók, mint Szécsi Zoltán nem izzadták össze a takarót azon meditálva: mi lesz a futball után.
A Kisléta, Mátészalka, Vásárosnamény, Tiszabecs, majd Tarpa korábbi edzője immár évek óta kiszállt ebből a buliból. maradtak utána a legendás aranyköpések, a millió sztori, elvégre minden hülyeségben vastagon benne volt. Ugyanakkor bár mindmáig laza, mint a kinyúlt kötöttpulóver, anno fejből vágta, honnan lehetne igazolni egy jó „bal karót”, leakasztani egy kéttüdejű jobb futót, aki a pálya mellett kocsmában is helyt tud állni.
– Az időm legnagyobb részét Svájcban töltöm, felcsaptam vállalkozónak, és szerencsére van mit csinálni – csapott a húrok közé Szécsi Zoltán. – A teher óriási, majdnem mindegy, hogy én mennyit keresek, a lényeg, hogy egyelőre jól érzem itt magam. Persze, nem tudok megszabadulni a magyar labdarúgásról, leginkább televízión keresztül szenvedem végig a bajnoki meccseket. Azt a néhány település nevet képes vagyok megjegyezni, amelyek az élvonalban szerepelnek, viszont a játékosokét nem érdemes: nem csupán azért, mert kiejteni sem tudom őket, néhányuk egész egyszerűen vicckategória… Ami nekem nagy kérdés: miért van az, hogy ennyire elfogytak a nézők, elenyésző számú embert érdekel már csak az egész. Régen egy helyi csapat gyakorlatilag tűzben tartotta az egész falut, azok is a fociról beszéltek, akik nem is jártak meccsre, most meg azok sem beszélnek róla, akik még kijárnak. Elképzelhető, hogy ezek az idők örökre elmúltak, de ha egyszer visszatérek, ha csak néhány százezren kezdenek el újra érdeklődni, már megérte. Mondjuk, az nem holnap lesz…
Szécsi Zoltán tehát meglebegtette, hogy egyszer, valamikor, talán visszacsábul a megyei futballba. Hogy hol? Na, ez jó kérdés…
– Néhány tarpai meccset láttam az elmúlt egy évben, megnyugtatom, az ottani szakmai stábot, nem oda megyek vissza, bár nagyon jóban vagyok az elnökkel, és személyes ismerősöm a polgármester úr. Ha most megkérdezi mi érdekel, azt válaszolom: a Fradi sem „enged el”, Feczkó Tamás edzői pályafutása pedig lenyűgöz. Amatőr szinten természetesen figyelem a régi haverokat: az öreg „Madár”, Madalina György, Ádámszki Róbert, Dudás Zoli, Siti Feri, „Mirgás” Laci munkásságát, bocs, ha valakit kihagytam. Szomorúan tölt el, hogy azok közül a csapatok közül, amelyeknél dolgoztam, Tiszabecsen például legfeljebb cigarettásdobozokat lehet találni az égigérő fűben…
