Az idő múlik, Török viszont örök. Mármint István, aki rendületlenül töri magát, hogy a lehető legtöbb gólt bepasszírozza. A harminchárom éves csatár még mindig meg tud veszni – jó értelemben – a győzelemért, a gyilkos ösztönből pedig a Nyírgyulaj húz nem kis hasznot.
Az elpusztíthatatlan frontember tizenegy találattal őszi gólkirállyá avanzsált, nem egyszer kihúzva a slamasztikából a megyei első osztályú csapatot. Hogy ne menjünk messzire, a hét végi zárókörben is ő villant (amit a gárda edzője, Lukács Tibor sem felejtett el megénekelni…), a 87. percben vette be a nagyecsedi kaput, ami történetesen három pontot hozott a konyhára.
– Nem kell ennek olyan nagy feneket keríteni, mert szent meggyőződésem, ha Nagy Dávid nem sérül meg az idény közepén, végig bevethető lett volna Ibrányban, akkor most szinte biztosan ő vezetné a góllövőlistát – nyomatékosította Török István. – Együtt játszottunk a Nyírbátorban, ismerem a képességeit, igazi csatár, akinek vérében van a gólszerzés.
Akárcsak Török Istvánnak, mint ahogy azt nem egyszer bizonyította.
– Még mindig meg tudok őrülni, hogy a kapuba találjak. És ezt talán sokan tudják is. Futballoztam korábban az Ecsedben, a meccs közben persze, ment a csipkelődés, azért csak sikerült rúgni egyet, utána már nem hallottam a Török nevet… Harminc éves koromban jöttem rá arra, hogy a pályán nincs lehetetlen, kár, hogy nem hamarabb. Mondhatnék most mindenfélét, mesélhetnék a régi időkről, ki, amikor tizenévesen játszottam a Baktával az NB II-ben, szépnek tűnt minden, az igazság viszont az: ha akkor komolyabban veszem a futballt, többre vihettem volna. Most már, persze késő, de legalább még megpróbálom a legjobbat nyújtani, és amennyire lehet, élvezni a játékot. Lényegében ennyi maradt
Temetni viszont a támadót sem kell, olyannyira, hogy szemernyit sem csökkent be a motiváció. Mi több, már az utódját is „látja”.
– Félre értés ne essék, abszolút nem vagyok elkeseredve, sőt a december 6-án lesz egy éves a kisfiam, ő és a család éltet. Remélem, ha majd ő is ezt a sportágat választja, jó lenne, ha így történne, megfelelő alázattal teszi a dolgát. Tanulna az én hibáimból, erre nyilván fel fogom hívni a figyelmét. Szeretném, ha futballozna, szeretném, ha okosabban viselkedne abban a légkörben, ami ezt az egészet körülveszi. Még mindig imádok focizni, amit például a feleségem nem ért, és amíg bírja a lábam játszom, lehet úgy fognak levonszolni a pályáról…
