Szatmárban imádják a focit, ezt tudjuk, mint ahogy azt is, sokszor kell hozzá egy helyi fanatikus, ezer szállal a településhez kötődő „focirabszolga”, aki mindent megmozgat a csapatért. Újabb állomásunk ezúttal Sonkád, ahol Homoki Endre fogadott minket szeretettel.
– Sonkádon öt évig nem volt csapat. Aztán jött az önkormányzati választás, és az egyik polgármesterjelölt, Iszák Tibor, aki jó barátom is, a kampányában megígérte, hogy ismét lesz focicsapata a falunak. A választást megnyerve tartotta is ígéretét, bár nem volt egyszerű, mert a nulláról kellett kezdenünk mindent. Az egyesületet 2016.március 9-én bejegyezték, amelynek összes költségeit magunk fizettük, én, mint megválasztott elnök próbáltam navigálni a brigádot és elindult a játékosvadászat… Elsősorban próbáltuk a hazai futballistákat visszacsábítani. Többé-kevésbé sikerült, és úgy nézett ki, hogy sikerül összeállítani egy csapatott. Így el tudtuk kezdeni a megye hármas bajnokságot: a hivataltól kaptunk 300 000 forintot, az utaztatást és egy felújított öltözőt. Az első őszi szezon után gondoltunk egy nagyot és belefogtunk három korosztály Bozsik-programban szerepeltethető csapatot szervezni (U7, U9, U11). Ami megint nem volt egyszerű, mert a környező falvak már elvitték a focizni akaró gyerekeket (Kölcse, Szatmárcseke, Tiszakóród, Vámosoroszi). Ennek ellenére csak sikerült a „hadművelet”, oly’ annyira, hogy következő szezonra már U13-as csapatot is tudtunk versenyeztetni.
Homoki Endre elárulta, ami egyébként is sejthető: mint megannyi helyen a keleti végen, Sonkádon sincs kolbászból a kerítés, sőt…
– Tisztában voltunk azzal, hogy a polgármesteri hivatal csak szerényen tud támogatni minket, ezért részt veszünk a TAO pályázatokon, ami hatalmas segítség számunkra. Hozzáteszem, igen szegény része ez az országnak, tehát maga a feltöltés sem egyszerű… Így még a régi egyesülettől örökölt felszereléseket használjuk. Első szezonunkban a tabella vége felé botorkáltunk. A következő idényre már igazoltunk új embereket, biztatóbba is váltak az eredmények. Az idei évre egyértelműen az volt a cél, hogy a dobogó valamely fokát „belakjuk”, az esetleges feljutástól sem megriadva. Januártól jártunk tornaterembe edzeni, aztán a Túr töltésen futás közben gazt tapostunk, öltük az időt, szóval szerényen alapoztunk. Meg is van az eredménye, a bajnokság elején helyezkedünk el, a hét végén például a Tyukodot 4–0-ra kalapáltuk el. Visszatérve a Bozsik-programhoz: már ott is látszanak eredmények, tarsolyunkban egy-egy tornagyőzelemmel, illetve már szeretnének tőlünk elvinni játékosokat. Aztán voltunk egy Esélyegyenlőség tornán Tarpán, amit meg is nyertünk és a legjobb játékos is tőlünk került ki. Ezek biztató jelek, jó látni, hogy örülnek a gyerekek. A programban résztvevő gyerekeket elvihettük egy magyar válogatott mérkőzésre, aminek nagyon örültek és azóta is sokat emlegetnek. Próbálok maximálisan hozzáállni a dolgokhoz, munkámmal és sokszor anyagiakkal is. Sajnos sokszor úgy érzem, hogy magam vagyok, de a szívem – akárcsak egy jó motor – hajtja a dolgokat. Egy barátom szavával élve: Homoki Bandi a sonkádi csapat motorja. … És utoljára azt szeretném elmondani, hogy ha sikerül, jövőre indítani szeretnénk egy U14-es csapatot is, ezért szeretnénk modernizálni az öltözőt, pályát és annak környékét is.
