Szétcincált már néhány futballcsukát Kiss Tamás, aki ha majd egyszer az unokái köré telepszik (kívánjuk, hogy így legyen…), a családi fészek melegében, a messzeségbe merengve a régi szép időkről, nagy meccsekről mesélhet.
Fotó: Csutkai Csaba
Az ibrányi futballista meglehet, a vasárnap esedékes Nagyhalász elleni örökrangadónak is szán egy fejezetet, amely a megyei első osztályú bajnokság őszi idényének nagy attrakciója lesz. Erre garancia, hogy a hazai pályán domborítani akaró, nem mellesleg a tabella tetején trónoló Tisza-partiak egyetlen ponttal előzik a halásziakat, másfelől ez lesz az idény utolsó fordulója – nem utolsósorban a találkozó hagyományosan megmozgatja a két város népét. Na ja, sokat nem kell fáradni, a csigatempóban is kényelmesen megtehető röpke távolság miatt vendégek akár gyalog is útra kelhetnek…
Szó se róla, Kiss Tamás számára nem újdonság a szomszéd elleni csörte. Az ibrányi kötelékben második korszakát töltő harminc éves támadónak bőven kijutott már a jóból, olyannyira, hogy meccset eldöntő gólt is berámolt már a Halásznak.
– Ez lesz a hetedik meccsem a Halász ellen, amelyek közül öt alkalommal a kapuba is sikerült betalálnom – elevenítette fel a szívének oly kedves élményeket Kiss Tamás. – Kifejezetten szeretek ilyen mérkőzéseken játszani, megvan a külön varázsa, na és egy megyei futballistának ritkán adatik meg, hogy akár több, mint ezer néző előtt szerepeljen, márpedig ebben az esetben már volt példa erre. Emlékszem arra az őrületre, amikor 2014 novemberében, tizenhat év után újra bajnokit vívott egymással a két csapat. Ezerkétszázan jöttek ki, volt minden, füstbomba, hangzavar: döntetlen lett, pedig a gólt rúgtam és a 84. percig vezettünk. Teljesen mindegy, mikor, milyen apropóból találkozik az Ibrány a Halásszal, ilyenkor senkit nem szükséges motiválni. Az egész város, az egyesület valamennyi tagja gyakorlatilag az idény kezdetétől számolta vissza a napokat, mondjuk bőven kellett, mert a végére maradt ez a mérkőzés… Itthon a három pont megszerzése a cél, annál is inkább, mert most elég nagy a tét. De… Sajnos, más is jár a fejünkben, egyesületünk nevében fejezzük ki részvétünket Lakatos Márk családjának, és az újfehértói klubnak!
