Szó szerint a ködbe veszett a Tiszavasvári balsikerű sorozata. A megye egyes futballcsapat szombaton – tejfehér lepel alatt – legyűrte a Baktalórántházát, behúzva első győzelmét az őszi szezonban. Igaz, nem kapkodták el, a tizennegyedik fordulóban zárták le a mezőnyben utolsóként a „nyeretlenségi aktát”, de ugyebár van az a mondás: jobb késő, mint soha!
– Tavalyelőtt a Sényőt vertük 7–1-re hasonló körülmények között, és a közelmúltból emlékszem egy Balkány ellen 1–0-ra megnyert meccsre, amelynek később megnéztem a felvételét, azon sem látszott semmi… – osztotta meg ködös élményeit Nagy István, a Tiszavasvári edzője. – Lehet, nekünk ez a fajta időjárás bejön. Azért most volt egyszerű a történet, a játékvezető kérésére háromszor kellett mezt cserélni a kezdés előtt. Előbb a fehéret, majd a sötét kék szerelést vetette le, végül a citromsárgában játszottunk, úgy néztük, mint a kanárimadarak.
Nos, a „csibék” meghálálták a gondos gazda erőfeszítését. Nem mellesleg Nagy István 1994 óta igazolt játékosa a Vasvárinak, miközben súlyos térdsérülés miatt egy teljes szezont kihagyni kényszerült, és a nagy nyári átalakítást követően vette az együttes irányítását. Noha a Nagy-brigád nem tudott elpucolni a sereghajtó pozícióból (sőt már az is biztos, hogy az őszt a tabella végén zárja…), annyiból mégis szebben fest a kép, hogy nem „úsztak meg” jobban a közvetlen riválisok.
– Már korábban bebizonyosodott, van bennünk kurázsi, hetek óta érett a győzelem – vélekedett a szakvezető. Szerintem tiz éve nem örültünk ennyire sikernek, olyan kupacot alkottak a játékosok a harmadik gól után, ami nem volt jellemző az elmúlt időszakban. Fantasztikus érzés volt, amiért dolgozunk július óta, végre eredményre vezetett. Ezért szeretek nevelni, mert látom a srácokon, hogy van értelme a munkának. Jó, minden tréningen megküzdök a fiúkkal, de ez természetes: ha mindenki egycsapásra megcsinálná, amit kérek, akkor nem kellene edző, egy néző is levezethetné a gyakorlást. A lényeg, hogy vevő a társaság az elképzeléseimre, én pedig abszolút itthon érzem magam, sokkal könnyebb ilyen közegben edzősködni kezdeni, mint egy idegen környezetben. Remélem, nagy dobást ad a csapatnak a győzelmem, és az utolsó fordulóban, Tiszakanyáron is kitesz magáért.
