Lelt József soha nem tesz lakatot a szájára. Nem fél fejjel menni a falnak, ha a helyzet úgy kívánja, magyarán a Pátroha megyei másodosztályú futballcsapatának edzője rendszerint megmondja a frankót. Lehet ezért szeretni, vagy megorrolni rá, egy viszont tuti: nem csupán követ, olykor sziklát dob az állóvízbe. Nyilatkozati olykor kiverik a biztosítékot, másfelől ezen csemegézik mindenki.
Azt viszont nem árt tudni, a kereken ötven esztendős szakvezető jelentős játékoskarriert mutathat fel: a Kisvárda, a Nyíregyháza, majd a Sényő színeiben jó néhány második vonalbeli mérkőzést nyomott le, nem beszélve az NB III-ban lehúzott szezonokról, amelyek során kétszer a gólkirályi címet is besöpörte. Anno az enbé háromban alakító Mád játékosaként 115 meccsen 75 gólt rámolt be, a borsodi egyletben senki nm volt soha ennyire eredményes.
– Úgy gondolom, most jobb focistának lenni, mint a mi időnkben – elmélkedett Lelt József, a Pátroha edzője. – Jelenleg rúgsz egy egyenest a labdába, már az NB II-ben játszhatsz, sőt, ha van egy jó keresztapa, akkor még az élvonal sem elérhetetlen. Lehet, elcsépelt mondat, hogy a múltban másként volt, de tényleg más volt. Abban az időben „falusi” szinten is szenzációs játékosok szerepeltek, akikért érdemes volt kimenni a meccsre, ezt momentán nem nagyon tudom elmondani, még magasabb szinten sem. Nekem hál’ istennek megadatott olyan futballistákkal játszani egy csapatban, mint idősebb Cséke György, Szikszai Misi, Gere Laci, a Csehi testvérek, Kapacina Valer, Szatke Zoli, Belus Jani, vagy éppen Bagoly Gabi. Őket azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, valamennyien egyéniségek voltak. Értük érdemes volt kijárni. Most nem látok egy egyéniséget, nemhogy Nyíregyházan, még a válogatottba sem. Alacsonyabb osztályban is, sajnos olyan iram van, hogy kétszer-háromszor is elalszik egy fáradtabb szurkoló… Tele vagyunk ilyen „mű-Neymarokkal”, akik azt hiszik, hogy… Közben meg dehogy. Én elismerem, ha valaki jó focista, ha jó a csapata, vagy jó az edző, de ha valakin nem volt klott gatya, nem járta át az öltöző illata, az nekem ne regéljen erről a szép játékról. De igy vagyok a játékvezetőkkel is.
…és akkor témánál is vagyunk. A nyilatkozatok, akárcsak a fenti szövegrész, melyek gyakran kicsapják a biztosítékot. Lelt József viszont nem tágít, továbbra is számíthatunk szúrkapiszkáira.
– A nyilatkozatomért vállalom a felelősséget, úgy gondolom, ez még bírja a nyomdafestéket. Másrészt, aki közszereplő, annak bírni kell a kritikát vagy a dicséretet. Nemrég megállított egy régi öreg szurkolóm, aki végig kísérte a pályafutásomat. Meccs előtti napon voltunk, mondja nekem: „Józsikám, de jó, hogy látlak, áruld már el nekem, holnap mit fogsz nyilatkozni, én ezért veszem meg hétfőn az újságot, mindig a nyilatkozatoddal kezdek! Igaz én már nem látok, a feleségem olvassa fel, mindig, jól mulatunk rajta, feldobja a napomat, mert a többiek mindig a polgármester feleségének ajánlják a győzelmet.” Mondom neki: „Sanyi bácsi, ma még szombat van, mit tudom én még, mit fogok nyilatkozni.” Ha már másért nem, ezért a kis barátomért érdemes egy kicsit viccesre venni a figurát.
