Az álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent, ha valaki fejfájással ébred. Plusz, még gyengének is érzi magát. Úgy meg különösen, ha kora délután futballozni készül. Csatári Áron viszont nem olyan típus, aki cserbenhagyja csapatát, jelesül a Balkányt – így vállalta a vasárnapi Csenger elleni bevetést.

Már csak rossz emlék, hogy Csatári Áront mentő szállította el a balkányi pályáról

A megyei első osztályú egylet játékosa ötven percig bírta a gyűrődést, majd cserét kért. Eddig húzta, majd leült a padra, de felállni már nem tudott. A huszonnégy éves védő remegett, rázta a hideg, a hazai stáb pedig mentőt hívott. A Balkány nyert 3–0-ra, miközben sokan a kórházba szállított fiatalember miatt aggódtak.

– Jól vagyok, köszönöm, vasárnap éjjel óta óta itthon pihenek – osztotta meg a legfontosabb, egyben örömteli hírt Csatári Áron. – A nyíregyházi kórházban tolószékkel vittek a vizsgálatokra, mert bár talán a saját lábamon is mehettem volna, inkább nem kockáztattam. Nem voltam megijedve, éreztem, hogy nincs komolyabb baj: soha nem fordult még elő velem hasonló, a fejem pedig egyáltalán nem szokott fájni. Szerencsére semmit nem találtak, annyit mondtak, hogy fáradtság, kimerültség lehet az ok. Hívő emberként köszönöm Istennek, hogy nincs semmi probléma!

Nem kérdés, hogy Csatári Áron amint alkalom nyílik rá, visszatér a pályára, a balkányi együttesbe. Noha egyelőre nyilván senki, leginkább ő maga nem szeretne felesleges bonyadalmat. Első az egészség, egyébként sem maradt még le semmiről, az őszi idény is hamarosan lecseng.

– Nagyon szeretek focizni, még úgy is, hogy a megyében bizonyos személyek mindent elkövetnek, hogy elvegyék az ember kedvét, gondolok itt elsősorban a rosszakarókra – fogalmazott kissé keményen Csatári Áron. – Őszinte leszek, huszonnégy évesen látok esélyt arra, hogy akár feljebb lépjek, magasabb osztályban is játsszak, legalábbis szeretném megragadni az esélyt, élni akarok vele.  Aztán vagy sikerül, vagy nem. Korábban nem volt mindig így, a hozzáállásommal szerintem eddig sem akadt probléma, de hajlamos voltam könnyedebben venni a dolgokat. Amióta viszont családom van, és a kisfiam megszületett, lényegesen komolyabban veszem az életet, így a futballt is.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .